Öltözőkaland

- Na, New York, hadd halljam a hangotokat! -kiabált a mikrofonba Liam, majd mind az öt fiú énekelni kezdte az albumuk névadó dalát.

-  I wanna stay up all night  and jump around until we see the sun! I wanna stay up all night and find a girl and tell her she's the one! -énekelt velük a hatalmas tömeg, akik csak azért jöttek, hogy lássák őket.. A Madison Square Gardent betöltötte a sikítozó rajongók harsány kiabálásra. Néhányan sírva is fakadtak, amikor meglátták a színpadon kedvenc fiúbandájuk öt tagját. A közönség soraiban tombolt a tizenhét éves Jenna és Alison is, akik kiskoruk óta legjobb barátnők voltak, együtt nőttek fel. Jenna az apjával élt a Time Square közelében. Az édesanyja már sok-sok éve jobblétre szenderült. Alison pedig az édesanyjával élt, szülei néhány éve döntöttek úgy, hogy külön-külön folytatják életünket - távol egymástól. Emiatt Alison apja Európába költözött, lányát, és ex-feleségét pedig magam mögött hagyta New Yorkban. Alison tipikusan az a fajta tinédzser volt, aki minden hülyeségben örömmel részt vesz, és addig győzködi a legjobb barátnőjét, amíg be nem adja a derekát, és tart vele. Ez a mai estén is hasonlóan történt, bár Jenna most a szokásosnál több győzködésre szorult. A koncert végeztével a színfalak mögött álltak, mert valamilyen csodával határos módon el tudtak osonni az őrök előtt. Nem voltak kis terveik, hiszen épp a fiúk öltözői felé tartottak. Amikor megérkeztek, Jenna megtorpant az öt ajtó előtt, és hátrálni kezdett.
- Én ezt nem csinálom! Bajba kerülünk! -tiltakozott, bár legbelül mélyen tudta, hogy úgyis be fog menni, és elbújik.
- Ó, dehogynem, hidd el, hogy megteszed. -mosolyodott el Alison, mert Ő is tisztában volt azzal, hogy Jenna nem fogja magéra hagyni. -Kíváncsi vagyok, hogy ez kinek az öltözője lehet... - mutatott az ajtóra, ami előtt állt. - Remélem szerencsém lesz, és Zayn öltözőjébe megyek be. Te kiét szeretnéd Jenna?
- Senkiét! Hagyjuk ezt, és menjünk inkább haza!
- Tudom, hogy Harry a kedvenced. -vonta meg a vállát Alison, mintha meg sem hallotta volna, hogy mit mondott az előbb a barátnője. Pár másodperc múlva léptekre lettek figyelmesek.
 - A pokolba is! -morogta magában, majd kinyitotta az előtte lévő ajtót, és még egyszer utoljára a vigyorgó Alisonra pillantott, aki biztatásul kacsintott egyet, végül mindketten beslisszoltak az öltözőkbe -persze mindketten másikba.

Harry nevetve vált el a többiektől, és ment be az öltözőjébe, ahol azonnal magára is zárta az ajtót, hogy ne nyithasson be senki, miközben végre leveheti a kényelmetlen fellépőruháját, és átválthatja hétköznapi viseletre. Levette a zakót, majd a pólóját, végül a nadrágját. Ekkor megcsörrent a telefonja, amit azonnal fel is vett. Beszélt úgy tizenöt-húsz percet az édesanyjával, aztán letette. Egy megkönnyebbült sóhaj után megállt a helyiség közepén, és nekiállt, hogy levegye az egyetlen dolgot, ami még maradt rajta: az alsónadrágját.
- Ne vedd le! -hallott egy kétségbeesett, halk hangot a szekrény mögül. Ahhoz viszont elég hangos volt, hogy elinduljon abba az irányba, ahonnan hallotta a hangot. Amikor odaért a céljához, azonnal megpillantotta Jennát, aki rákvörösen állt a nagy szekrény mögött.
- Te meg mit keresel itt? És egyáltalán ki vagy? -hőkölt hátra az énekes, és kerek szemmel bámult az eddig bujkáló lányra, aki alig tudta rávenni magát, hogy válaszoljon az előbb feltett kérdésre.
- Én... én... én csak... a barátnőm miatt... és aztán az alsód... nem akartam, látni... -dadogott. Legszívesebben elrohant volna, méghozzá jó messzire. nagy rajongója volt Harry Stylesnak, most mégsem akart vele társalogni, főleg ilyen kényes, és kínos helyzetben. A szíve mélyén azonban nagyon is élvezte, hogy a fiú egy szál alsóban áll előtte. Nem sok rajongónak lehet része ilyen élményben, neki mégis.
- Nem azt kérdeztem, hogy miért szólaltál meg, hanem azt, hogy miért vagy az öltözőmben, ki vagy, és hogy jutottál be? -szegezte újból a lánynak a kérdést.
- A barátnőm vett rá, Ő imádja a kalandokat. Én nem akartam ezt az egészet, de aztán meghallottuk, hogy jöttök, és nem volt más választásunk... -magyarázta.
- Értem. -hajtotta le a fejét Harry, és elmosolyodott. -És hogy hívnak?
- Jenna.
- Hát, Jenna, nagyon örülök, hogy megismertelek, bár kicsit érdekes körülmények között. -nyújtotta a lánynak a kezét, aki rögtön el is fogadta azt.
- Én is. -válaszolta.
- Már csak egyetlen dolog nem hagy nyugodni... -sóhajtott Harry, miközben végigmérte a még mindig zavart Jennát.
- És mi lenne az? -kérdezte a lány.
- Az, hogy én itt állok előtted egy szál alsónadrágban, amíg te normálisan fel vagy öltözve. Ez így szerintem nagyon nincs rendben.
- Akkor mi lenne, ha felöltöznél? -mutatott Jenna a kanapén ékeskedő hatalmas ruhakupacra, bár Harrynek esze ágában sem volt magára kapni valamit.
- Nekem jobb ötletem van: inkább vetkőzz le te is. -mosolyodott el kajánul.