1.rész : A nagy hír

-Hé! Nem lehetne, hogy kigyere végre a fürdőszobából? El fogok késni az utolsó napomról! Hallod? Gyere már ki! -dörömböltem a fürdőszoba ajtaján. Nem kellett sokat várnom, az ajtó kinyílt, és sikeresen fejbe is vágott, mivel kifelé nyílik.

-Bocs, Jenny! -kiáltott fel a nővérem, amint tudatosult benne, hogy rám csapta az ajtót.

-Semmi baj. El viszel a suliba? -kérdeztem.

-Persze, úgyis útba esik. De most inkább menj, és készülj, mert tényleg el fogsz késni. -mutatott a fürdőszoba felé. Bólintottam, és bementem. Gyorsan megfésülködtem, feltettem egy kis sminket, és rohantam is le a lépcsőn.

-Kész vagyok! Indulhatunk? -vettem fel a táskámat.

-Menj előre, mindjárt megyek. -mondta. Úgy tettem, ahogy utasított: beültem a kocsiba, és vártam. Pár perc múlva megjelent, és beült mellém az autóba. Beindította, aztán el is hajtott. Út közben kinéztem az ablakon. Végre itt a nyári szünet! Régen örültem már ennyire. Ez az év nagyon fárasztó volt, úgyhogy rám fér már egy kis pihenés.

-Jenny... -szólalt meg a nővérem. Kérdőn néztem rá, mire Ő rögtön folytatta amit elkezdett. -Nem lenne kedved délután velem jönni a srácokhoz? -mosolyodott el, miközben az utat figyelte.

-Dehogynem! De miért is szeretnéd, hogy odamenjek? -kérdeztem.

-Valamit mondani akarnak, és azt szeretnék, ha te is ott lennél. -válaszolta. Az egyik lámpa pirosra váltott, úgyhogy megálltunk. 

-Történt valami? -kérdeztem ijedten. Nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet olyan fontos, hogy én is kellek. persze imádom a fiúkat, de eddig mindig velem beszélték meg, ha szerették volna, hogy elmenjek velük valahova.

-Nem úgy hallatszott Liam hangja a telefonban. Inkább valami jó hírre tippelnék. -nevetett Danielle. Egy kicsit megnyugodtam. Pár perc múlva megállt az iskola előtt. -Kettőre akkor gyere a fiúkhoz. Ne késs, tudod hogy ...
-Akkor morcosak lesznek! -fejeztem be a mondatát kuncogva. A nővérem bólintott, majd kiszálltam a kocsiból, Ő pedig tovább hajtott. Kivételesen mosolyogva sétáltam be az iskola épületébe, hiszen nincs okom szomorkodni: ez az utolsó nap, pár óra múlva itt a várva várt nyári szünet. Gyorsan elvegyültem a tömegben, és megpróbáltam eljutni a szekrényemig, bár ez a szokásosnál nehezebb feladat volt, mert mindenki tombolt a folyosón. Mikor végre sikerült, megpillantottam Bellát a szekrényem mellett. Ahogy meglátott, rögtön megölelt, és nem is hagyott szóhoz jutni, belekezdett a mondókájába.
-Zayn hívott ma reggel, és azt üzeni, hogy kettőre menjünk hozzájuk. Te is, Jen! Valami meglepetésük van. Istenem, alig várom, hogy mi lehet ez. -áradozott a legjobb barátnőm. 
-Nem értem, hogy engem miért nem hívott senki. Liam Daniellel üzen, Zayn pedig veled. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miért nem képesek felhívni. -mondtam, miközben kinyitottam a szekrényt, és elővettem a biosz könyvemet.
-Ne ezzel foglalkozz! Inkább próbáljuk meg kitalálni, hogy mi a meglepetés. -ugrándozott Bella. Láttam, hogy nem igazán képes lenyugodni, úgyhogy egyre jobban várni kezdtem, hogy megtudjuk a nagy hírt. 


-Jaj Jenny! Annyira izgulok! -hajtogatta Bells még a srácok háza előtt is. 
-Sziasztok! -nyitott ajtót Zayn. Bella rögtön a nyakába ugrott, és megcsókolta. Nem igazán szeretem a gyertyatartó szerepét betölteni, úgyhogy besuhantam a szerelmesek mellett. A nappaliban öt szempár szegeződött rám: Harry, Niall, Louis, Liam és Danielle ültek a kanapén. Hazza felpattant, és megölelt.
-Olyan régen láttalak prücsöök! -mondta lelkesen. Talán nehéz elhinni, de ez az őrült, göndör hajú srác az óvoda óta a legjobb barátom. Így büszkén kijelenthetem: létezik barátság fiú, és lány között. Erre mi vagyunk az élő példa. Kiskorom óta prücsöknek hív, bár a mai napig nem értem, hogy ragadhatott rám egy ilyen becenév. Soha senki nem hívott így, csak Ő.
-Három napja találkoztunk utoljára. -nevettem, és én is megöleltem.
-Többnek tűnt... -merengett Louis, mire Harry hevesen bólogatni kezdett. Fogtam magam, és elkezdtem futni Lou felé, és az ölében landoltam. Nevetve ölelt át. -Ezt minek köszönhetem, kedvesem? 
-Azt mondtad, hogy hiányoztam. Gondoltam, bepótolom azt a három napot. -mosolyodtam el. Louis egy bólintással adta tudtomra, hogy ez egy remek ötlet volt. Nagy nehezen kikászálódtam az öléből, és letelepedtem Hazza és Niall között. Nemsokára megérkezett Bella és Zayn is.
-Na szóval, ha mindenki itt van, lenne egy bejelenteni valónk! -csapta össze a tenyerét Liam. 
-Ki vele. -bújt hozzá Danielle.
-Turnéra megyünk Amerikába. -jelentette ki Harry.
-Micsoda? Mennyi időre? -pattant fel a nővérem.
-Másfél hónap. -Danielle kikerekedett szemekkel bámulta Liamet, aki csak mosolygott, mint egy tejbetök. Bella is döbbenten pillantott hol Zaynre, hol pedig rám, és Daniellere.
-És akkor velünk mi lesz? -kérdezte kétségbe esetten a legjobb barátnőm. Én megszólalni sem tudtam a meglepetéstől.
-Ti természetesen jöttök velünk. -mondta Zayn, és magához ölelte a barátnőjét.
-Ugye nem gondoltátok, hogy itt hagyunk benneteket? -kérdezte Liam mosolyogva, és magához húzta Daniellet. 
-Ahhoz túlságosan hiányoznátok. -nevetett Harry, és átkarolt. 
-Ne hazudj te bolond! -forgattam a szemeimet, bár még mindig nem jutottam túl a kezdeti sokkon. Hogy menjek Amerikába, és töltsem ott a fél szünetet? Végül is nem hangzik rosszul, feltéve ha anyáék elengednek, amire tényleg nagyon kicsi az esély.
-Nem szokásom prücsök. -mosolyodott el, mire és egy kicsit oldalba böktem. Hirtelen ellendült a vállamról a keze, és sikeresen fejbe vágott, majd az oldalához kapott. -Bocsi! -nézett rám a szokásos kiskutya szemeivel, de én csak nevettem egy jót rajta.
-Niall, miért vagy ilyen csendes? -nézett rá Louis kérdőn, majd mindenki más tekintete is átvándorolt a szőke srácra. -Valami baj van?
-Nem, nincs semmi. -válaszolta.
-Niaaaaaaall! Ne legyél ennyire magadba fordulva! -bújtam hozzá.
-Ezt most inkább mellőzzük, ha lehet. -mondta, és kiszabadította magát az ölelésemből, aztán felsietett a szobájába. Hallottuk, ahogy becsapta maga mögött az ajtót. Értetlenül néztem végig a többieken.
-Ne is foglalkozz vele! Biztos csak rossz napja van. -legyintett Louis.
-Mikor is indulnánk erre a turnéra? -kérdezte Danielle, elterelve a témát Niallról.
-Holnap. -válaszolt Liam.
-Tessék? -nézett rájuk döbbenten. -Az meg hogy lehet? Nektek ezt legalább 3 héttel előre tudnotok kellett volna...
-Tudtuk, csak nem akartuk elmondani. -sandított Bella felé Zayn. -Gondoltuk, hogy inkább legyen meglepetés! 
-Gratulálok, sikerült meglepnetek. -bújt hozzá Bella.
-Azt hiszem, hogy jobb, ha most megyek. -néztem magam elé üveges tekintettel.
-Miért? -kérdezte Harry és Louis egyszerre, majd egymásra néztek, és egy-egy puszit küldtek egymás felé, mire én elmosolyodtam.
-Mert... szeretnék hazamenni. -nyögtem ki.
-Neeee! Maradj még! -kérlelt Liam.
-Valakinek meg kell fűznie anyáékat, és az nem lesz könnyű menet. -mondtam, majd elköszöntem tőlük, és elkezdtem hazafelé sétálni.
-Váááááárj! -kiabált utánam valaki. Mikor megfordulta, láttam, hogy Hazza fut utánam. megálltam, így hamar utolért. -Mi volt ez? Miért akartál hirtelen ennyire hazamenni? Niall miatt van, ugye? 
-Nézd.. nem biztos, hogy jó ötlet lenne elmennem arra a turnéra... nem hiszem, hogy Niall túl boldog lenne. Inkább itthon maradok.
-Ezt te sem gondolhatod komolyan! Kit érdekel Niall?! Csak rossz napja van. Holnapra megnyugszik.
-Biztos vagy benne? Nem szeretném zavarni... -sóhajtottam.
-Ugyan! Niall bír téged! Nem tudom, hogy ez miért jött ma rá, de majd beszélek vele. Nem hagyom itt másfél hónapra az én kis prücskömet! -sandított felém, és elnevette magát. - Majd veszünk neki Nando's -os kaját, és olyan lesz, mintha mi sem történt volna.
-Remélem. -mosolyodtam el, majd nevetni kezdtem. 
-Kísérjelek haza, vagy visszajössz? -ölelt meg.
-Haza szeretnék menni. -feleltem. -De nem muszáj elkísérned. 
-De! Beszélni fogok anyuddal, hogy engedjen el. -mondta határozottan, aztán megfogta a karomat, és elkezdett maga után vonszolni. London külvárosában laknak, és lakunk mi is, úgy 15 percre egymástól. Ez egy elég nyugis környék. Csak néhány rajongó állította meg útközben Harryt autógrammért, és közös képért, amiket én készítettem el. Az út nagy részében ide-oda lökdöstük egymást, és hülyéskedtünk - mint két átlagos tinédzser, amikor kitör a nyári szünet.