2. rész : Shot me out of the sky!

-Nem! Kizárt. Nem mész sehova ilyen hosszú időre! -jelentette ki anya.

-De anya... nem egyedül mennék. Jön Danielle, és Harry is ott lesz! Hiszen ismered! -kérleltem.

-Nem hiszem, hogy elég idős lennél egy ilyen úthoz 7 tinédzserrel.

-És Daniellel. Ő már felnőtt. Igazából már mindegyikük felnőtt! 

-Akkor sem mész sehova. Ha mondjuk még Európán belül valahova, akkor talán elengednélek, de így? Nem. -ellenkezett tovább.

-De ez nem igazság! Ha Bella, Danilelle és a srácok is elmennek, akkor mit fogok csinálni másfél hónapig egyedül? Ráadásul nyáron... nem várhatod, hogy egymagam üldögéljek egy fa alatt, és egy unalmas könyvet olvassak. -próbáltam minél hatásosabb érvekkel meggyőzni.

-Majd kitalálsz valamit, tudom, hogy nagyon kreatív tudsz lenni, ha akarsz.

-Igen, de ha elmennek, akkor nem akarok! Anya, kérlek!

-Nem is értem, hogy gondoltad, hogy elengedlek...

-Nézze, Mrs. Peazer... -szólt közbe Hazza felettébb nyugodt hangnemben. -Ha félti a lányát, én teljes mértékben megértem. Engem viszont ismer, és tudja, hogy szeretem ez a bolondot, és ha kell, meg is védem. -a 'bolond' szó hallatára legszívesebben oldalba böktem volna, és azt mondtam volna, hogy 'Ha én bolond vagyok, akkor magáról ne is beszéljünk,Mr. Styles!', de nem tettem. Nem szerettem volna belerondítani ebbe a reményteli pillanatba. Anya mély gondolkodásba zuhant, én pedig reménykedve pillantottam Harryre, aki közben rám kacsintott.

-Ismerlek Harry, elég hosszú ideje, de Jenny még csak 15 éves...

-Jövő héten 16. -javította ki Harry.

-Tudom, de még így is csak egy kislány... ti mind jóval idősebbek vagytok nála, és mivel az anyja vagyok, féltem. Egyetlen anya sem szívesen engedi el a lányát a világ másik felére, egy csapat tinédzser fiúval, ráadásul egy turnéra... 

-Mi mind a húgunkként gondolunk Jennyre, higgye el! Kérem, engedje el! Mindannyiunknak nagyon hiányozna ennyi ideig... -erősködött tovább.

-Hát még nekem mennyire fog hiányozni. -ült le anya a legközelebbi székre. 

-Ez azt jelenti, hogy... mehetek? -kérdeztem, már majdnem sírva az örömtől, de nem szerettem volna előre inni a medve bőrére.

-Azt. De vannak feltételeim. -mosolyodott el, mire én sikítani, és ugrálni kezdtem. Gyorsan megöleltem, és adtam neki egy hatalmas puszit, hogy kifejezzem végtelen hálámat irányába. 

-Mik azok a feltételek? -néztem rá mosolyogva.

-Nem szeretném azt olvasni, hogy bármelyik fiúnak új barátnője van, méghozzá te. Nincs szükséged ilyen felhajtásokra. Nem akarok félreérthető képeket látni, és az sem lenne ínyemre, ha a nevedet egy szép nagy botrány kapcsán emlegetnék. -sorolta szigorú tekintettel.

-Ígérem! -fogadtam meg, majd még egyszer megöleltem. 

-Te padig Harry... megvéded a lányomat a paparazziktól, és minden mástól is. Ha bármi olyat látok róla egy internetes oldalon, vagy akár újságban, ami nem tetszik, azonnal haza kell jönnie. Megértettük egymást? -nézett rám és Harryre felváltva, ugyanolyan szúrós tekintettel, mint az előbb. Hazza, és én is heves bólogatásba kezdtünk, mire anya elmosolyodott, és elküldött pakolni.

-El sem hiszem, hogy elengedett! -ugráltam tovább a szobámban, míg Harry levágódott az ágyamra. -Zseniális vagy! Mondtam már, hogy imádlak? 

-Elég régen, de ha jól emlékszem, hallottam már ezt tőled. -nevette el magát. A következő 15 percben elkezdtem pakolni, Ő pedig a laptopomon twitterezett, és facebookozott. Micsoda egy kocka! 

-Na fiatalság, mi a helyzet? -rontott be a szobába szó nélkül a nővérem. A bőröndök láttára megtorpant, aztán rám, majd Harryre sandított. -Jöhetsz?!

-Igen. Harrynek hála, elengedett! -kezdtem újból az ugrándozást. Danielle Harryre pillantott.

-Mióta tudja, hogy jöhet, folyamatosan ezt csinálja. -jegyezte meg Hazza nevetve. Danielle mosolyogva bólintott.

-Hát nekem is mennem kéne pakolni. Jó mulatást! -sétált ki a szobából. -Óóóó.. Harry! -fordult vissza. -Itt maradsz éjszakára? 

-Á, nem. Tényleg, jobb is ha megyek, mielőtt még valami rosszra kezdenek gondolni a többiek. Sziasztok lányok! Holnap jövünk értetek. -köszönt el, miután megölelt, és kisétált a szobából Danielle társaságában. Úgy egy óra elteltével végeztem a pakolással. Később felmentem twitterre, és visszakövettem pár embert, válaszolgattam pár tweetre, és üzenetre, aztán elmentem fürdeni. Mire végeztem, már olyan 11 óra volt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy elteszem magam holnapra, mivel korán kell kelni, és nehéz napunk is lesz, de annál jobb. Sokszor érzem úgy, hogy meghalnék, ha meg kéne mozdulnom, de sokan mondják, hogy egy kissé hiperaktív is tudok lenni. Most nem érzem magam lustának, sőt... legszívesebben tombolnék még egy kicsit. Felvettem egy fekete pólót, és egy rövidnadrágot, bebújtam az ágyamba, aztán a vártnál hamarabb álomba merültem.