3. rész : Hello, Amerika!

-Én Jennyvel leszek! -ordította Hazza, mintha mindannyian süketek lennénk. 

-Bells, te velem szeretnél egy szobában lenni, vagy Jennyvel? -kérdezte Zayn, miközben átölelte a barátnőjét. 

-Nekem mindegy, de ha Harry Jennyt akarja, akkor leszek veled. -vonta meg a vállát. Zayn egy sunyi tekintet, és egy félmosoly kíséretében bólintott, majd adott egy puszit Bella szájára.

-Akkor: Danielle és Liam, Zayn és Bells, Harry és Jenny, és akkor Niall és én? -sorolta Louis. Mind bólintottunk, mire elmosolyodott, és átkarolta az új szobatársát, aki úgy tett, mintha nem is venne tudomást a körülötte zajló beszélgetésről, és szervezkedésről. Már egyre biztosabb voltam abban, hogy valami nagyon nincs rendben vele. Nem akartam közeledni felé, mert féltem, hogy ugyanúgy járok, mint tegnap. 

A szobánk egy nagyon barátságos kis hely volt. A fal narancssárga, a padlószőnyeg pedig drapp színű volt. Arra viszont egyikünk sem számított, hogy egy ágyban kell aludnunk, de Harry elég könnyedén vette az akadályt. Kijelentette, hogy övé az ablak felőli oldal, én egész nyugodtan igénybe vehetem a másikat. 

-Nem szeretnél várost nézni? -kérdezte Hazza jókedvűen. -Persze majd csak este, amikor nyugi van. Jöhetnének a többiek is! mit szólsz prücsök? -majd' megfulladt a röhögéstől, bár nem történt semmi vicces, úgyhogy nem értettem, min nevet ennyire.

-Mehetünk. -mosolyodtam el halványan, mire Harry abbahagyta a nevetést, és értetlenül nézett rám.

-Baj van? -ült le mellém a kanapéra.

-Csak aggódom Niall miatt. Nem tudom mi van vele... nem szokott ilyen csendes lenni. Biztos történt valami, amit nem mond el... annyira tehetetlennek érzem magam! Így nem tudok neki segíteni, pedig nagyon szeretnék. -hajtottam le a fejem. Harry azonnal átölelt, és elkezdte simogatni a hátamat.

-Szerintem csak fáradt. -próbált nyugtatni, de ez nem igazán jött össze.

-Akkor nem túl alkalmas ez a turné! Pihennetek kellett volna, mielőtt belevágok. Nem fogjátok tudni ilyen kimerülten végigcsinálni... 

-Épp azt csináljuk. Pihenünk. -mosolyodott el Harry. -A turné hivatalosan csak hétfőn kezdőik, vagyis van 3 és fél napunk pihenni. 

-Akkor miért jöttük ilyen korán? -néztem rá a megszokott 'értelmes' arckifejezésemmel.

-Mert itt akartunk lenni. Nincs jobb, mint a tengerparton tölteni a hétvégét, és közben pihenni. Inkább, mint hogy otthon ázzunk az esőben. -magyarázta, és nevetni kezdett. Igen, Londonban elég sokat esik az eső nyáron is, úgyhogy el kell ismernem, hogy nagyon jó ötlet volt idejönni. - Tudod mit? Menjünk le éjjel a tengerpartra!

-Éjjel? De akkor már nem is süt a nap, és nem lehet barnulni..

-És leégni sem. Megkímélhetem magam a megsült hátad kenegetésétől. Ráadásul éjszaka már nincs kint senki, csak 1-2 ember. nyugisabb lenne, mint délután. És ismétlem: nem kéne a hátadat kenegetnem. -oldalba böktem, Ő pedig felszisszent, és csiklandozni kezdett. Úgy 5 perc múlva megunta, nekem pedig kiszáradt a torkom a sok sikítozástól, úgyhogy lementem, hogy igyak valamit. Kértem egy kólát, és fel akartam vinni, de megláttam az egyik asztalánál egy ismerős arcot.

-Leülhetek? -mentem oda hozzá, és az asztalánál lévő üres székre néztem.

-Felőlem... -válaszolta nyersen. Szó nélkül helyet foglaltam Niallal szemben, és belekortyoltam a hideg kólába. Pár másodpercig nézte, ahogy iszom, aztán lehajtotta a fejét, és Ő is belekortyolt a narancslevébe.

-Sajnálom a tegnapit... még sosem akadtál ki, amikor megöleltelek.. -törtem meg az egyre kínosabbá váló csendet.

-Hagyjuk! -mondta, és inni kezdett. 

-Nincs kedved éjjel tengerpartra menni? -próbáltam nem hagyni, hogy ez a beszélgetés úgy érjen véget, hogy nem volt értelme elkezdeni, vagy hogy megbánom a kezdeményezést.

-Inkább maradok a szobában. -dünnyögte.

-Az egész hétvégét egy kis lukban szándékozol eltölteni? Ez így nem jó, Niall.. ki kéne mozdulnod, élvezni a nyarat, szórakozni, mint egy átlagos srác. Ha erre nincs más mód, akkor éjszaka, de nem gubbaszthatsz a szobádban napokig!

-Mégis honnan veszed, hogy tudod, hogy mi a jó nekem?! Hadd döntsem el én, hogyan fogom tölteni a hétvégémet. Fogalmad sincs, hogy mit akarok. -vágta a fejemhez idegesen, majd lehúzta a narancslevet, felállt az asztaltól, és elment, gondolom a szobába. Értetlenül bámultam utána, aztán észrevettem, hogy a szomszédos asztaloknál ülők tekintete rám szegeződik.

-Remélem élvezték a műsort, de már vége! -morogtam, aztán felálltam az asztaltól, és elindultam vissza a szobába, hogy elmeséljem Harrynek az imént történteket. Furcsán nézett rám, amikor elmondtam neki, hogy mi történt, de aztán olyan arcot vágott, mintha rájött volna, mi is Niall baja.

-Mi jutott eszedbe? -kérdeztem.

-Honnan gondolod, hogy eszembe jutott bármi is? -nézett rám érdeklődő tekintettel.

-Elég régóta ismerlek már... az arckifejezéseiddel együtt. -Hazza úgy nézett rám, mint valami idegenre.

-Most tényleg nincs semmi, Jenny. Majd beszélek Niall fejével. -próbált egy kicsit megnyugtatni nem túl sok sikerrel.