4.rész : Titok

 ~ Harry szemszöge.

Nem kicsit lepődtem meg, amikor Jenny a könnyeivel küszködve állított be a szobába, és elmesélte, hogy Niall mit mondott neki. Én tényleg azt hittem, hogy csak a fáradtság áll a viselkedése hátterében, de már egyre biztosabb voltam abban, hogy valami másról van szó. Egyedül azt nem tudtam még elképzelni sem, hogy mi lehet a baja. Sosem szokott így viselkedni.. mindig jó kedve van, általában hiperaktív, és eddig Jennyvel sem volt semmi baja. Szívesen ölelgette, és hülyült vele, éppen ezért nem tudom felfogni, hogy hirtelen mi ütött belé. 

-Niall! Nyisd már ki az ajtót! Hallod?! Most! -dörömböltem a szoba ajtaján, és nem tudtam, hogy hová tűnhetett Louis pont most, amikor ki kéne nyitni az ajtót. Egy kis idő után végül megjelent Niall, és beengedett. -Beszélhetnénk? -tértem azonnal a lényegre. Az ír srác bólintott, és leült a kanapéra, míg én állva maradtam, és neki támaszkodtam a falnak. 

-Miért csinálod ezt Jennyvel? -kérdeztem.

-Mégis mit? -nézett rám értetlenül, mintha nem tudná, hogy miről beszélek...

-Az előbb már majdnem sírva jött vissza a szobába. Meddig akarod ezt játszani vele? Fontos vagy neki, mint mi mindannyian. Örülnék neki, ha nem készítenéd ki. 

-Én nem... nem akarom kikészíteni, csak elegem van abból, hogy ennyire...

-Szeret téged? Törődik veled? Fontos vagy neki? -kezdtem sorolni a lehetőségeket, és hiába próbáltam, egyre kevésbé tudtam megőrizni a hidegvéremet. 

-Nem! Abból van elegem, hogy úgy viselkedik, mint aki ismer, holott nem is tud rólam szinte semmit. -már úgy nézett rám, mintha nem is érezne semmit: rezzenéstelen arccal meredt maga elé, pont úgy, mint akit nem érdekel, hogy mi történik a barátaival. Soha nem láttam még ilyennek, erről az oldaláról még nem ismertem.

-Szerintem máshonnan fúj a szél... -motyogtam halkan, de úgy látszik, nem eléggé, ugyanis Niall meghallotta, és megrezzent. 

-Mire célzol?! -pattant fel hirtelen a kanapéról.

-Mennem kell. -indultam el az ajtó felé, de mielőtt kislisszolhattam volna, Niall elkapta a karomat, és szúrósan nézett rám. Ilyen arckifejezést még nem láttam tőle, sőt, még csak  hasonlót sem.

-Nem! Meg se fordult a fejemben. -morogta idegesen. 

-Talán át kéne gondolnod a dolgokat... és esetleg nem ártana beismerni magadnak. -tanácsoltam neki, hiszen minden sokkal egyszerűbb lenne, ha csak beismerné magának, hogy mire gondol, és mit akar. Talán még meg is kaphatná...
-Nincs mit beismernem. -volna meg a vállát.
-Nekem hazudhatsz Niall, de magadnak nem. Nekem bemesélhetsz bármit, de mennyivel lesz jobb, ha el hiszem? Lehet, hogy messzebb kerülsz attól, hogy kiderüljön a kis titkod, de magadat nem csaphatod be. -néztem rá figyelmeztetően, majd kimentem a szobából, és becsaptam magam után az ajtót. Természetesen erről a beszélgetésből nem szándékoztam egy mondatot sem megosztani Jennyvel. Hiába jöttem rá, hogy Niall miért ilyen, attól még ez a folyton éhes bolond a barátom, és nem adhatom ki a dolgait másoknak. 
-Várj! -futott utánam Niall. Hátra fordultam, és megvártam. -Ugye nem akarod ezt elmondani neki? Mármint Jennynek. 
-Ugyan mit? Tudtommal azért vagy vele ilyen, mert eleged van abból, hogy nem ismer. Vagy esetleg van valami, amit beismernél? -kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
-Nincs... de nem szeretném, ha olyan dolgot mondanál neki rólam, ami nem igaz. Nem hiányzik a botrány. -tagadta. Ismét.
-Úgy érted az a botrány, amit tegnap robbantottál ki, amikor Jenny megölelt, és ma pedig sikeresen folytattad? Gratulálok. Akaratod ellenére is belecsöppentél egybe. 
-Én tényleg nem így akartam. -kezdte a mentegetőzést. -Csak.. te is fiúból vagy nem?! 
-Igen, és pont ezért hajtogattam, hogy legalább magadnak ismerd be, hogy mit érzel! Ez a 'tartom a távolságot és elfelejtem' dolog nem működik, higgy nekem. 
-Én ... nem lehetne ezt inkább a szobában megbeszélni? -rángatott vissza a szobába, ahol még mindig nem volt senki. Ötletem sem volt, hogy hova tűnhetett Louis, de volt egy olyan sejtésem, hogy Liam, Zayn,Bella és Danielle sincsenek a közelben -sőt, lehet, hogy már Jenny sincs a hotelben. 
-Mégis beismered? -vontam fel a szemöldökömet.
-Nem! De tegyük fel, hogy mégis. Tegyük fel! Ezzel nem ismertem be, világos? -bólintottam, majd folytotta. -Ott van Chad... 
-Jézusom Niall! Az már egy ezeréves történet! Mér legalább 4 hónapja nem hallottunk Chadről! Miért hozod fel? 
-2 hétig tartott a dolog.. és ott volt még Jeremy is: másfél hét. Eddig mégis Ian volt a legtartósabb kapcsolata: már majdnem megvolt 1 hónap! -kezdte sorolni.
-Jó, beismerem, hogy Jenny nem éppen egy szent, ártatlan kislány.. de mentségére szóljon, hogy csak keresi az igazit. Te nem?! Mindenki meg akarja találni! Neked mennyi idő volt a leghosszabb kapcsolatod, és hány barátnőd volt? -fontam keresztbe a karjaimat.
-A legtartósabb 4 hónap volt, és úgy 5 lehetett... -ismerte be.
-Na látod!
-De Ő még csak 15 éves! Van különbség... 
-Azért rángattál ide, hogy Jennyt kibeszéld? Akkor ismét gratulálok! Sikerült! Igen... lehet, hogy nem tökéletes, és igen, sok hibát elkövetett: mint minden más ember ezen a bolygón. Ha ezért nem ismered be, amit be kéne, akkor csak sajnálni tudlak. -vágtam a képébe, aztán kimentem a szobából, és most az előzőnél hangosabban vágtam be magam mögött az ajtót.

Engem már újra élesztettek e miatt a kép miatt.. most ti jöttök! :D