5.rész : Fagyizó

~ Jenny szemszöge.

Harry már elment egy ideje, én pedig már nagyon unatkoztam, egészen addig, amíg Bella be nem rontott a szobába, természetesen kopogás nélkül. Ha kopogott volna, már kételkednék abban, hogy ez a lány a legjobb barátnőm. 

-Megyünk várost nézni! Jössz? -kérdezte kicsattanó jókedv társaságában.

-A srácok is jönnek? -érdeklődtem.

-Nem... ők lementek úszni a szálloda medencéjéhez. Csak Danielle, te meg én. Na jössz, vagy itt akarsz gubbasztani? -huppant le mellém az ágyra, és bökdösni kezdett. 

-Inkább jövök. -sóhajtottam, és elmosolyodtam. Bells megfogta a karomat, és már ki is rángatott a szobából, egyenesen a perzselő napfénybe. Danielle a hotel előtt várt, és ahogy elnéztem, már egyre türelmetlenebb volt.

-Na végre, hogy itt vagytok! Hova menjünk? -kérdezte egy széles mosoly kíséretében. Bellával tanácstalanul néztünk egymásra. -Akkor csak induljunk el valamerre, és majd csak találunk valami érdekeset! -csapta össze a tenyerét, és elindult. Remélem, hogy azért vissza is találunk. Úgy 15 perc séta után megálltunk egy fagyizónál. Bellával fogtuk magunkat, és bementünk egy kis hűsítőért. 
-Én egy csokit, és egy epreset kérek! -mondta Bells. A pultos srác odaadta neki, és hozzám fordult. 
-Te mit szeretnél? -kérdezte mosolyogva. 
-Egy csokisat, és egy citromosat! -válaszoltam. Megkaptam a fagyit, és nyújtottam volna neki a pénzt, de eltolta a kezemet.
-A vendégeim voltatok. -állt meg rajtam a két gyönyörű kék szeme. 
-Köszönjük, de inkább kifizetjük... -szólt közbe Bella.
-Tényleg nem kell! Tekintsétek ajándéknak. Lesz valamelyikőtöknek szülinapja a közeljövőben? -nézett ránk kedves mosollyal az arcán.
-Jennynek 5 nap múlva lesz! -kapta fel a fejét a barátnőm.
-Akkor tekintsd szülinapi ajándéknak,Jenny. Egyébként Aston vagyok. -nyújtotta a kezét, amit le is fogadtam. Bellával is kezet fogott, majd a drága barátnőm rám kacsintott.
-Lányok! Mennünk kell, most azonnal! Baj van! -robogott be Danielle a fagyizóba, és kirángatott minket. Kérdőn néztünk rá.
-Mi történt Dan? Ugye senki nem sérült meg? -kérdezősködött Bella. A szívem már majd' kiugrott a helyéről, annyira féltem, hogy valami hatalmas baj történt.. 
-Nincs semmi. -nevette el magát. -Csak nem volt szimpi a fagyis srác. De tényleg.. ugye neked nem jött be? Mármint nm kéne ilyen alakokkal szóba állnod... 
-Ne mondd, hogy azért cibáltál ki, mert neked nem tetszik? Istenem, Danielle.. -sóhajtottam.
-Te magad mondtad, hogy elég a fiúkból! Inkább menjünk vissza. -intett, majd elindult abba az irányba, ahonnan jöttünk.


-Hol voltál? -kérdezte Hazza, amint benyitottam a szobába.
-Sétáltam. -vontam meg a vállamat, és lehuppantam a kanapéra. -Beszéltél Niallal? 
-Igen... 
-Na, és mondott valamit? -érdeklődtem tovább.
-Azt mondta, hogy idegesíti, hogy úgy viselkedsz, mintha ismernéd, holott nem is tudsz róla szinte semmit... -bámult maga elé. 
-Tessék? De... eddig olyan jól megvoltunk... Mi lett vele? -értetlenül meredtem rá. 
-Nem tudom, Jen... -sóhajtotta, aztán felállt, és elkezdett kotorászni a bőröndjében. 
-Mit keresel? 
-Lemegyek úszni. -válaszolta, és tovább turkált. A bőrönd tartalma már szanaszét hevert a szobában -még az ölembe is hullott néhány póló, sőt, még pár boxer is landolt rajtam. -Áh, megvan! -ugrott fel, és a magasba emelte a fürdőnadrágját. Beszaladt a fürdőszobába, és úgy 2 perc múlva a fürdőgatyájában feszített előttem.
-Ugye elpakoltad a ruhákat a fürdőből? Nem szeretnék a koszos alsódba botlani.. -nevettem el magam, mire a szemei kikerekedtek.
-Úgy tudtam, hogy szereted az alsóimat. Az előbb még mindet magadra aggattad...
-Én nem aggattam magamra te hülye, hanem rám hajigáltad őket! 
-Jól van na, bocsánat! -mosolyodott el, aztán nevetni kezdett. -Te nem jössz le? Nyugodtan hagyhatod szanaszét a bugyidat.. engem nem zavar. 
-Ezt az ajánlatot nehéz visszautasítani, de azt hiszem inkább itt maradok. -válaszoltam, és már szinte sírtam. Elfeküdtem a kanapén, és arra számítottam, hogy pár másodperc múlva ajtócsapódást fogok hallani, de nem így történt. Az ajtó meg se nyikkant, Harry pedig egy helyben állt a kanapé mellett. Olyan volt, mint egy szobor. Ijedten ültem fel, és bökdösni kezdtem. -Mi a baj? Harry? 
-Ja.. semmi.. már megyek is. -mondta, és elindult az ajtó felé, én pedig visszafeküdtem. Ismét nem hallottam semmit, ezért újból felültem. Harry nem volt sehol... 
-Gyere le velem! -ugrott ki a kanapé mögül, ezzel a szívbajt hozva rám. 
-Most tényleg nem... de ha ennyire úszhatnékod van, akkor menj már, ni itt ugrándozz! Tűnés! -mutattam az ajtó felé szigorú tekintettem. Harry vágott egy grimaszt, és elindult az ajtó felé, majd lehajtott fejjel kisétált rajta.

P.S.: megírtam a részt, de gondoltam egy kicsit tovább kínozlak benneteket! Jó képnézegetést, és nyálcsorgatást! ;) x