10. rész : Titkok éjszakája

Este a srácok kimerültem jöttek vissza a hotelbe -teljesen érhető módon, hiszen koncertjük volt, adtak egy interjút egy hely rádiónak, és egy talkshowban is részt vettek. Na meg ott vannak a próbák is, amik szintén kimerítőek lehetnek. A nővéremmel és a legjobb barátnőmmel a mai napot a tengerparton töltöttük. Jól esett egy kis pihenés, napozás, és lazulás. Persze imádom a fiúkat, de az a reggeli alsónadrágos ügy egy kicsit kikészített már. 

-Az ágyamat akarom! Most azonnal! -rontott be Hazza a szobába, és lerogyott az ágyra. Szokásához híven elég szépen elterült.

-Előbb talán fürödj meg! -jegyeztem meg halkan. Harry felkelt, és bólintott. -De ha lehet, most vigyél be magaddal alsót! -kiabáltam utána. Válaszul egy nem túl sokat mondó 'oké'-t kaptam. Pár perc múlva a szobatársam pizsamában feszített, majd bebújt az ágyba, és pillanatokon belül már húzta is a lóbőrt. Egy darabig néztem, ahogy alszik, de végül meguntam. Megpróbáltam én el álomba merülni: sikertelenül. Egyszerűen nem akartam nyugovóra térni. Felkeltem az ágyból, magamra kaptam egy melegítőt, és kilopakodtam a szobából. 

-Hé! Hova mész? -fogta meg a karomat valaki a folyosón. Amint megfordultam, láttam, hogy Danielle az.

-Sétálok egyet. -válaszoltam.

-Ilyenkor? Egyedül? Nem tartom túl jó ötletnek... veled megyek. 

-Hát, ha muszáj... -sóhajtottam. Szerettem volna csak egy kicsit egyedül lenni, és gondolkodni-főként arról, hogy mi is történik velem mostanában. Danielle lelkesen követte minden lépésemet.

-Na, és hová megyünk? -érdeklődött.

-A partra. -feleltem. Mikor leértünk a tengerhez, leültem egy homokbuckára, és természetesen a nővérem is letette magát mellém. Egy darabig csendben bámultuk az óceánt, de végül Danielle megtörte a csendet.
-Figyu Jenny. A nővéred vagyok, nekem bármit elmondhatsz. Tényleg bármit. Ha valami nyomja a szíved, tanácstalan vagy, esetleg csak dumálni szeretnél egy kicsit... én itt vagyok. Erre valók a testvérek.
-Miről beszélsz? -néztem rá kicsit furcsa arckifejezéssel. -Mire akarsz kilyukadni?
-Nézd... van itt egy dolog, amiről tudnod kéne. Nem szabadna elmondanom, de úgy gondolom, hogy itt az ideje, hogy megtudd. -mondta, miközben a homokban turkált a mutatóujjával.
-Elkezdenéd végre? Valami baj van? Ne csináld ezt, Dan! Tudod, hogy túl kíváncsi vagyok!
-Oké. Tudod, van itt egy srác. Nagyon jófej, kedves, aranyos, jóképű, nagyon jó humorérzékkel megáldva, ráadásul tetszel neki. -magyarázta.
-Ez mind remek, de mégis ki ez? Ugye ismerem? 
-Persze, hogy ismered. Jaj Jenny, ezt nem szabadna elmondanom! -temette az arcát a tenyerébe. Értetlenül meredtem rá.
-Akkor miért teszed? -tettem fel a kérdést.
-Mert szeretném boldognak látni! Na meg téged is. Tudom, hogy Chad óta nem vagy a régi. Nem vagy olyan boldog. 
-Danielle, te mégis miről beszélsz? Én teljesen jól vagyok, nincs semmi bajom! -nevettem el magam. Tényleg nem érzem magam rosszul, sőt- talán még egy kicsit jobban is vagyok. 
-Hagyjuk! Szóval készen állsz arra, hogy elmondjam? 
-Nem vagyok benne biztos, de mondd... -szorítottam össze a számat. Egy nevet szerettem volna hallani, de biztos voltam benne, hogy az Ő nevét nem mondja most ki.
-Niall. -mondta, és a tenyerét a szájára szorította, mintha megbánta volna, hogy megosztotta ezt velem. Hitetlenkedve meredtem rá. 
-Ezt muszáj volt? Tudom, hogy szeretsz szívatni, de most egy kicsit messzire mentél, nem gondolod? Egyáltalán honnan tudod, hogy tetszik nekem? Bella vagy Hazza mondta el? -förmedtem rá. Nem szeretem, ha valaki azzal poénkodik, ami nekem nem közömbös, hanem igenis sokat jelent.
-Félreértesz, én nem vicceltem. -mentegetőzött. 
-Most szeretnék visszamenni a szobába. Fáradt vagyok. -jelentettem be, felálltam, és elindultam vissza. Meglepetésemre a nővérem nem jött utánam. Nem igazán érdekelt, hogy miért, inkább siettem vissza. Mikor beértem a szobába, leültem az ágy szélére, és gondolkodni kezdtem. Minden egyes gondolatom Niall körül forgott. 
-Hol voltál? Már mindenhol téged kerestelek! -hallottam egy hangot a hátam mögül. Összerezzentem, mert egy kicsit váratlanul ért. Hirtelen a karjai átfonták a mellkasomat.
-Mi a frászt csinálsz? -ugrottam fel az ágyról, kiszabadítva magam Harry kezei közül. 
-Hiányoztál! Veled szeretnék lenni! -motyogta. 
-Mi a bajod? Jól érzed magad? Ittál? -kérdeztem egyre idegesebben. 
-Józan vagyok, és az igazat mondom. Szeretlek! -jelentette ki, majd felállt, és megölelt. Kővé dermedve álltam Hazza karjaiban. Kezével a hátamat simogatta, és fejét a vállamba fúrta. Régen éreztem magam ennyire sokkos állapotban.

Néha könnyebb lenne, ha ki tudnánk kapcsolni az érzéseinket.