12. rész : Sweet 16 #part1

-Boldog szülinapot, Prücsök! -ordította valaki. Felfedeztem, hogy valamiért az ágy mozog. Nem különösebben zavartattam magam, nem nyitottam ki a szemem, hanem azzal a gondolattal próbáltam visszaaludni, hogy ez csak valami hülye álom. Még nincs holnap után. -Prücsök! Ébresztő! Szülinapoooos! -hallottam Hazza egyre erősödő hangját. Hirtelen egy nagy súlyt éreztem magamon, ezért kinyitottam a szemeimet, és meglepődve tapasztaltam, hogy nem álmodom. Szóval tényleg ma van a születésnapom? Harry nem mászott le rólam, hanem rajtam feküdt, és elégedetten mosolygott, mivel végre kinyitottam a szemeimet.

-Légy szíves, és mássz már le rólam, nehéz vagy! -utasítottam. Úgy tett, ahogy mondtam. Felkelt, de aztán megragadta a kezeimet, és kirángatott az ágyból. -A szülinapomon sem vagy képes hagyni, hogy legalább kilenc óráig aludjak? -förmedtem rá.

-Miről beszélsz? Már tíz óra is elmúlt. -magyarázta. -Egyébként van egy meglepetésem! 

-Mi az? -csillantak fel a szemeim, és elmosolyodtam.

-Most érkeztünk meg egy rádiós interjúról, és elintéztem, hogy ma már ne kelljen elmennünk sehova. Együtt töltjük az egész napot! -mondta boldogan.

-Mit halasztottatok el azért, hogy velem lehessetek? -kerekedtek ki a szemeim. Nem repestem volna, ha mondjuk egy koncertet vagy dedikálást, hiszen a rajongók talán fontosabbak. Nélkülük nyilvánvalóan nem jutottak volna el idáig.

-Próbákat. Nyugi, semmi koncertet, vagy dedikálást nem fújtunk le. -nyugtatott meg. Néha komolyan elgondolkozok azon, hogy vajon olvas a gondolataimban? -És igen. Olvasok a gondolataidban, prücsök. -erről beszéltem. Elvigyorodtam, és ráugrottam.

-Bolooooond! -kiabáltam, miközben csikizni próbáltam. Egy szerencsétlen mozdulatnak köszönhetően azonban hamar alulra kerültem, és én jártam rosszabbul. 

-Jó reggelt, Jenny! -rontott be a szobába Louis, de amint meglátta, hogy csikiháború van folyamatban, elgondolkodva állt meg az ágy előtt, majd Ő is beszállt. Már hárman 'püföltük' egymást. 

-Elég a gyereknapból! -hallottuk Bella hangját. -Jenny, öltözz fel, szedd magad rendbe, és gyere át a szobánkba. Van egy meglepetésünk. -közölte mosolyogva, aztán sarkon fordult, és kiment a szobából. Nem sokkal ez után Lou is követte. Felálltam az ágyról, előkapartam a bőröndből egy fehér csőnadrágot, és egy szürke ujjatlan felsőt. Bevonultam a fürdőszobába készülődni, és miután végeztem, elindultam Bella és Zayn szobája felé. Bella és Zayn egy szobában. Olyan furcsa, hogy ez csak most esett le...ezek egy szobában vannak. Még bele sem gondoltam, hogy miket művelhetnek kettesben éjszakánként... igen, jobb volt, amíg nem gondoltam ebbe bele.  
-Na végre megjöttél! Akkor indulhatunk is! -támadott le a barátnőm, amint átléptem a szobájuk küszöbét. Fogta magát, és kigyömöszölt az ajtón, még mielőtt bármit is reagálhattam volna a hirtelen megmozdulására.
-Hova is megyünk? -kérdeztem. Bells a kezemet fogta, és húzott maga után.
-Vásárolni! -jelentette ki határozottan, és gyorsított a tempón.


-Már azt hittem, hogy soha nem értek vissza! -támadott le Harry, amint beléptünk a szobánk ajtaján pár szatyor társaságában. 
-Lányok vagyunk, nekünk nem 5 perc a vásárlás, mint egyeseknek. -húzta fel a szemöldökét Bella, mire kuncogni kezdtem. Hazza eleinte próbált sértődött fejet vágni, de rájött, hogy ez neki nem megy, úgyhogy elmosolyodott, és kirántotta a szatyrokat a kezemből.
-Hé! -kiáltottam fel, és megpróbáltam elvenni tőle, de sikertelenül. Letelepedett az ágyra, és nézegetni kezdte az újonnan vett ruhákat. 
-Ez tetszik! Ezt veszed fel ma este. -közölte, miután kivette az egyik szatyorból a legszebb ruhát, amit ma vettem.

-Hova kéne ezt felvennem? -kérdeztem vissza, és futólag Bellára pillantottam, aki elmosolyodott. Ezek szerint Ő is tud valamit, sőt mindenki tud valamit, csak én nem.
-Azt még nem árulhatjuk el, ugyanis meglepetés. -vigyorgott Harry a legjobb barátnőmre.
-Mondtam, hogy semmi buli. Most egyszerűen nincs kedvem hozzá, oké? Majd talán jövőre... -emeltem fel a mutatóujjamat, és kezdtem magyarázni. Pár napja még ölni tudtam volna egy jó kis buliért, de valahogy most nem voltam olyan hangulatban-sőt, még szülinapiban sem. 
-Ki mondta, hogy buliba kell viselned? Tudomásul vettük, hogy nem szeretnél szórakozni, és mind értetlenül próbáljuk ezt feldolgozni, de megértettük. Nincs buli. -vonta meg a vállát Hazza. 
-Ennek örülök, de akkor miért kéne felhúznom ezt a ruhát ma este? -néztem Bellára és Harryre még mindig kérdő, értetlen tekintettel.
-Meglepetés! -kiabálták egyszerre, majd egymásra néztek, és elnevették magukat. Néhány másodperc múlva arra eszméltem fel, hogy mindketten engem ölelgetnek- mitőbb, mindjárt meg is fojtanak.