8. rész : Tényleg szerelem?

Rövidesen mindenki kivonult a szobánkból, kivéve Harry és Bella. A barátnőm minden erejével azon volt, hogy eltávolítsa Harryt. Végül egyedül maradtunk a szobában, ugyanis beadta a derekát, és kiment a többiekhez.

-Mi volt ez az Niallel ebédelős dolog? Meg hogy tegnap este csak úgy leléptetek kettesben... mit csináltatok? -kezdte a barátnőm a kérdezősködést, amit az évek alatt már megszokhattam. 
-Csak kajáltunk, meg... pofán nyomtam ketchuppal. -nevettem fel.
-De miért? 
-Mert kiröhögött! Amúgy meg nem akartam, véletlen volt... csak fenyegettem a tubussal, de kicsit jobban megnyomtam a kelleténél, és...
-Tetszik neked?! -szakított félbe. Ez a kérdés elég hangosra sikerült, olyannyira, hogy meg is ijedtem tőle egy kicsit.
-Hát... nem hiszem... vagyis... nem tudom. -sütöttem le a szememet. Eszembe jutott az az érzés a hasamban, amiről még mindig nem tudom, hogy micsoda.
-Nem érzel semmi furcsát, amikor vele vagy? 
-De! A hasamban... mintha... nem is tudom elmondani, hogy mihez hasonlít. Talán mintha valami repkedne bennem... -magyaráztam kuncogva, és reméltem, hogy Bella nem olyan hülye, hogy nem fogja érteni, mire gondolok.
-Jenny... -kezdett bele a mondókájába. Megjegyezném, hogy ez így cseppet sem biztató, főleg a hangnem, és az arckifejezés. - pillangók. Minta pillangók repkednének a hasadban?
-Igen, valami olyasmi. 
-Kezdesz belezúgni, nem gondolod? -vonta fel a szemöldökét.
-Mi? Hogy én? Ilyesmiről szó sincs... csak barátok vagyunk. Azokat a pillangókat meg majd kiírtam valami rovarirtóval, nem kell foglalkozni velük. -pattantam fel.
-És azt mégis hogyan? Belekevered a levesbe, vagy csak úgy simán megiszod? -kérdezte, majd szépen el is nevette magát.
-Jó, de akkor mit csináljak? Nem lehetek szerelmes! Ez biztos valami tévedés lesz. Ez nem szerelem. -próbáltam elhitetni Bellával, és persze magammal is. Kimondva, hogy 'szerelem' nagyon furcsán hangzik. Bármi is ez az egész, ennek véget kell vetni!
-Van más 'tüneted' is, ha vele vagy? Remegés, elgyengülés, elpirulsz ha rád mosolyog vagy a szemedbe néz? -kezdte sorolni a további opciókat.
-Amikor a szemembe nézett, remegni kezdtem. Mondd, hogy ez normális! Miért nem tudok én semmit a szerelemről?! -kérdeztem kétségbeesve.
-Mert még nem voltál szerelmes. Most viszont ha még nem is vagy az, egyenes úton haladsz felé. -mondta Bella, és megölelt. -Képzeld el, hogy milyen édesek lennétek Niallel! Mehetnénk majd dupla randikra. 
-Hogyne.. rögtön menjünk el randizni mind a nyolcan: Zayn és te, Danielle és Liam, Niall és én, és persze a kihagyhatatlan Larry Stylinson. 
-Összeillenétek! Ugyanolyan bolondok vagytok! -vágta hozzám Bells a hozzá legközelebb lévő párnát.


~Danielle szemszöge.


-Niall! -kiabáltam utána, mikor kiment a húgomék szobájából. A srác hátra fordult, és egy kérdő tekintettel találtam magam szemben. -Beszélhetnénk négyszemközt? 
-Persze. -vonta meg a vállát, és elindult a szobájuk felé. Harry és Louis bent tomboltak, és nem úgy néztek ki, mint akik el akarnak menni.
-Srácok! Elég. Menjetek át Liamhez! -utasítottam őket az ajtó felé mutatva.
-Miért zavartok el mindenhonnan? -kérdezte Hazza lefelé biggyesztett szájjal, és kiskutya szemekkel. Olyan aranyos, amikor így néz, bár engem ilyenkor sem tud nagyon meghatni. Végül hosszas győzködés után elhagyták a szobát, így végre alkalmam nyílt, hogy beszélgethessek egy kicsit Niallel, aki időközben helyet foglalt a kanapén.
-Szóval, mit szeretnél? -kérdezte.
-Nézd Niall... én nem vagyok vak, és kertelni sem fogok. Neked tetszik Jenny. -vágtam rögtön a mondanivalóm közepébe. 
-Ezt meg... honnan veszed? -kérdezte elsápadva. Pár másodperc múlva nem egy falfehér, hanem egy érett paradicsomhoz hasonló színű arccal nézett rám.
-Ahogy ránézel... meg hogy elvitted egy erdőbe. Egy erdőbe! nem gondolod, hogy ez már eleve furcsa? Meg ahogy az elmúlt napokban viselkedtél vele... mintha direkt el akartad volna taszítani magad mellől. Aztán amikor megláttad azt a srácot, azonnal megváltoztál... rögtön kirohantál hozzá bocsánatot kérni. Szerintem ez így elég egyértelmű. 
-Oké, lehet... de igazából nem tudom. Annyira furcsa, és idegen ez az egész! Ilyet még nem éreztem soha, és nem tudom, hogy mi is ez... -magyarázta.
-Szóval érzel valamit. De mit? 
-Ha vele vagyok, gyorsabban ver a szívem... aztán meg lelassul, és újra gyorsan, majd lassan. És ott van az a hülye érzés a hasamban... meg amikor valamiért ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy a szemébe nézzek, beszéljek vele, vagy csak hogy megérintsem... nem tudok betelni a látványával... mintha sose lenne elég.
-Ajajj... azt hiszem, hogy te menthetetlenül belezúgtál a húgomba, Niall. -sóhajtottam.
-És az baj? -sütötte le a szemeit.
-Nem tudom. Az a helyzet, hogy biztos vagyok abban, hogy amíg itt vagyunk, össze fog szedni valakit. Én örülnék neki, ha ez a valaki te lennél, és nem az az Austin vagy Aston vagy fogalmam sincs kicsoda. -amint visszagondoltam a fagyizós srác képére azonnal elfogott a hányinger. Mégsem engedhetem, hogy Jenny egy ilyen nyálas képű majommal járjon, amikor itt van egy srác, akit mindketten jól ismerünk, és akivel végre valami komoly dolog is kialakulhat, nem csak egy legfeljebb 3 hétig tartó 'kapcsolat'. Itt van Niall, aki szemlátomást oda van a húgomért, és hiába nem vagyok benne teljesen biztos, szerintem Jenny is érez valamit.