11. rész : Semmi komoly

-Harry! Ne szórakozz, hallod? Nem vagy vicces! Könyörgök, mondd, hogy ez csak valami hülye vicc! -kiabáltam, még mindig a karjaiban, és már közel voltam ahhoz, hogy a könnyeim is eleredjenek. Persze ez sokaknak nem normális, de nekem Hazza a legjobb barátom, és nem szeretném elveszíteni, márpedig ha ez nem vicc, előbb-utóbb erre sor kerül. Kiszabadítottam magam az öleléséből, és rázni kezdtem. -Hazza! Azonnal hagyd ezt abba! Nem nevetek! -ordítottam egyre hangosabban, és ingerültebben. Hirtelen arra eszméltem fel, hogy Harry már nem áll, hanem csak kicsúszott a kezeim közül, és a földre rogyott. Felsikítottam, és azonnal leguggoltam mellé. Nagyon megijesztett ez az egész. Ébresztgettem, de nem reagált, csak feküdt a földön. -Azonnal visszajövök! -kiabáltam neki, mintha tudná, hogy mit is mondok neki. Kirohantam a szobából, egyenesen Liam és a nővérem szobája felé. Danielle még nem volt sehol, úgyhogy Liamet ráztam fel. -Segítened kell! Kelj fel,könyörgök! Liam, csinálj már valamit! -zokogtam már egyre kétségbeesettebben. Liam fáradt fejjel nézett  rám, de felkelt.

-Mi történt, ami nem várhat holnapig? -kérdezte kómás hangon, miközben belebújt a papucsába.

-Harry... -nyögtem ki levegő után kapkodva. -Siess már! Harry a földön fekszik. Én nem tudom mi történt vele! Csinálj valamit vele, kérlek! -könyörögtem neki. 

-Tessék? -nézett rám ijedten. Megfogta a kezemet, és maga után rángatott a szobánkba. Odarohant a földön fekvő Harryhez, majd ébresztgetni kezdte. Nem reagált semmit. Pár perc múlva Liam elmosolyodott, és rám nézett. -Van egy pohár víz valahol? -kérdezte.

-Nem igaz, hogy nem ér rá az ivás tíz perc múlva! Hazza fontosabb, mint az, hogy szomjas vagy! -forgattam a szemem, és továbbra is kiabáltam.

-Nem vagyok szomjas, viszont kéne az a víz, hogy segíteni tudjak rajta. -mondta nevetve. Kimentem a fürdőszobába, és engedtem egy pohárba a csapból vizet. Visszasiettem a nappaliba, és Liam kezébe nyomtam a poharat, aki amint megkapta, Harryre borította annak tartalmát.

-Normális vagy?! -sikítottam fel.

-Mi a franc van veled?! -kelt fel a legjobb barátom csurom vizesen, és idegesen. -Ezt miért kellett? És mit keresek a földön? 

-Harry! -kiáltottam fel, és a nyakába vetettem magam. -Annyira megijesztettél!

-Mégis miért? -nézett rám és Liamre felváltva értetlenül. 

-Egyszer csak a földre rogytál, és én nem tudtam mi van veled...

-És azonnal hozzám rohant. Képes volt felébreszteni az éjszaka közepén, pedig csak alva jártál. -nevetett Liam. 

-Alva járt? Végig aludtál? Akkor is, amikor... -hirtelen elhallgattam. Nem szerettem volna Liam előtt mondani, hogy mi történt, mi történt mielőtt összeesett. -mindegy. A lényeg. hogy nincs semmi komoly baj. Már visszamehetsz, köszönöm, hogy segítettél, Liam. Jó éjszakát! -toltam ki a nővérem barátját az ajtón, majd becsuktam magam után. Fogtam a pizsamámat, bevittem a fürdőszobába, átöltöztem, és visszamentem. Harry az ágy szélén ült, és mikor meglátott, azonnal felpattant, és felém közelített. Futólag rápillantottam, de nem álltam meg mellette, hanem elmentem az ágyig, majd leültem a szélére.

-Mondtam valamit, amivel megbántottalak? Tudod, amikor így alva járok nem vagyok tisztában azzal, hogy mit csinálok. Sajnálom! -mondta, miközben letelepedett mellém az ágy szélére. Nagy megkönnyebbülés árasztott el, mikor már világossá vált, hogy Hazza mindent tudtán kívül mondott. -De ezt elárulod, hogy mit mondtam? Olyan furcsa vagy...
-Csak fáradt vagyok. -motyogtam, és bebújtam az ágyba. Harry még mindig nem mozdult, ott ült kővé dermedve, ahova úgy másfél perce leült. Ahogy rápillantottam eszembe jutott egy kevésbé megnyugtató gondolat: mi van, ha tényleg így érez, csak soha nem vallaná be, amikor magánál van? Kiakasztó egy elmélet volt ez, ami ott kezdett el mardosni, ahol csak tudott. Fizikailag fájt, ha erre gondoltam.
-Ne csináld! Tudom, hogy mondtam valamit, ami nem éppen a legjobban érintett. Tudni szeretném, hogy mi az! -követelte már hangosabban. Tudtam, hogy úgysem kerülhetem el, hogy elmondjam neki, tehát próbáltam összeszedni magam, és egyszerűen csak kinyögni.
-Szerelmet vallottál. -közöltem, és lehajtottam a fejem a párnára.
-Nézd... nem tudom, hogy miért vagy kiakadva. Azért, mert azt hitted, komoly és kiderült, hogy nem, és szeretted volna, hogy az legyen; vagy azért, mert szimplán megijedtél, hogy komolyan gondoltam, és még egy kicsit sokkos állapotban vagy. De lehet bármelyik, azt tudnod kell, hogy nekem mindig te leszel a legjobb barátom, és az egyetlen, pótolhatatlan Prücsköm. Oké? -mondta, és bemászott mellém az ágyba. -Szeretlek, te hülye! Úgy, mint a legjobb barátomat. És ha megkérhetlek, ne gondolj ezért buzinak. -nevette el magát. Végül már én sem bírtam tovább, nevetni kezdtem. 
-Én is szeretlek, te barom! Mellesleg tudod, hogy örülök, hogy nem volt komoly. Nagyon megijedtem, amikor mondtad. ott meg már tényleg eltört a mécses, amikor összeestél... Borzalmas volt. Hihetetlen, hogy több,mint 12 éve ismerlek, és nem is tudtam erről az alva járós dologról. -mosolyogtam. -Egyébként ha álmodban beszéltél, akkor nyilván álmodtál is. Kivel? -vontam fel a szemöldököm. 
-Egy lánnyal? -nézett rám szokásához híven, sejtelmesen.
-Neve? -faggattam tovább.
-Emma. -felelte. Egyetlen ilyen nevű lányt sem ismertem, úgyhogy úgy döntöttem, hogy tovább kérdezősködöm a titokzatos szerelmének kilétéről.
-Honnan ismered, és mióta? -tettem fel a következő kérdést.
-Az unokatesóm egyik barátnője, és úgy 2 hónapja. -válaszolta.
-És én erről miért nem tudtam? Te tudsz Niallról, de én nem tudok Emmáról? Szégyellhetnéd magad! -mondtam sértődöttem, majd elfordultam, és magamra húztam a takarót.
-Héhéhé! Csak akkor akartam elmondani, ha már biztos vagyok az érzéseimben.
-És már biztos vagy? -fordultam vissza, mintha mi sem történt volna.
-Nem tudom. Viszont ha az leszek, neked fogok szólni először, rendben? Most viszont már tényleg aludni kéne, mert holnap korán kell kelnem. Reggeliműsor. -sóhajtotta, és letette a fejét a párnájára, magára húzta a takarót. Kimásztam az ágyból, lekapcsoltam a villanyt, majd visszamentem az ágyba -igaz, közben majdnem hasra estem Hazza bőröndjében. Erre csak egy halk kuncogást hallottam, a bőrönd tulajdonosa jóvoltából. Nem kellett sok idő, ahogy befeküdtem az ágyba, már szinte el is aludtam. 

Legjobb barátok...
Harcolsz, harcolok. Szenvedsz, szenvedek. Sírsz, sírok.
Leugrasz egy hídról, szerzek egy csónakot, és megmentem a hülye segged!