14. rész : I can feel your heartbeat...

Nagy nehezen, de kinyitottam a szemeimet, vetettem egy pillantást a szobára, aztán visszacsuktam őket. Nem kellett sok idő azonban, hogy rájöjjek: ez nem az én szobám, és nem is a megszokott ágyam. A szemeim hirtelen kipattantak, és kicsit ijedten néztem körbe. A párnám helyett Niallt találtam magam mellett -pontosabban a fejem alatt. Arra emlékszem, hogy úgy néztük a filmet, hogy a fejemet a mellkasára hajtottam. Ezek szerint így is aludtunk el a kanapén, a film közben. A karjaival erősen szorított, még álmában is. Az az érzés fogott el, hogy hiába alszik, én soha többé nem akarok felkelni a karjai közül. Itt szeretnék maradni, ameddig csak lehet, a szorításában. Olyan biztonságban éreztem magam, mint még soha. Visszahajtottam a fejemet a mellkasára, és éreztem, ahogy ver a szíve. Ennél szebb hangot még életemben nem hallottam...

-Jó reggelt! -szólalt meg pár perc múlva, és végigsimított a hátamon, amitől kirázott a hideg.

-Neked is. -válaszoltam halkan. Tudtam, hogy itt az idő, most fel kell kelni, de még mindig nem akartam. Olyan jó volt a karjai között hallgatni a szívdobogását, és a szuszogását... Végül erőt vettem magamon, és feltápászkodtam. Az ajtó fel indultam, de az első pár lépés után megtorpantam. -Niall, figyelj... -fordultam vissza felé -Az estéről csak annyit, hogy nagyon jól éreztem magam... veled. De nem maradhatna ez az egész kettőnk között? Mármint tudom, hogy nem történt semmi, de valakinek ez a semmi is túl sok lenne... 
-Ha ezt szeretnéd, felőlem rendben... -vonta meg a vállát. -De mégis ki az a valaki? 
-Majd egyszer elmondom. -ígértem meg. -Most jobb, ha megyek. Félek belegondolni mit művelt Harry és Louis éjszaka egy franciaágyas szobában... kettesben. -nevettem, és intettem neki. Kisétáltam, és becsuktam magam után az ajtót. Amikor beértem a szobába, igencsak szokatlan látvány fogadott: Hazza és Lou összebújva aludtak. Egy darabig csak bámultam a két bolondot, de aztán felugrottam az ágyra, és kiabálni kezdtem. - Ébresztő, hasatokra süt a nap! -a két jómadár hirtelen felült, én pedig vigyorogva néztem őket. -Sajnálom, hogy szét kell szakítanom a kis gerlepárt, de Louis, magamra hagynál egy kicsit a szerelmeddel? Beszédem van vele. -Hazza ijedt fejet vágott, amin muszáj volt nevetnem. 
-Persze, de Harry drágám, nehogy megcsalj ezzel a...nőneművel! -dobott egy puszit a még az ágyban fekvő Hazza felé, aztán egy ajtócsapódás kíséretében kivonult. Közben Harry felkelt, és érdeklődve szemlélt.
-Szóval, mi az a fontos dolog, amiért el kellett zavarni Louist? -pislogott rám.
-Valójában semmi, csak zavart, hogy itt van, és nem szeretném, ha benyitna a fürdőbe, miközben öltözöm. Tudod, hogy imádja ezt eljátszani... -kuncogtam. 
-Képes voltál ezért elzavarni? -kerekedtek ki a szemei. -Igazán megtanulhatnád használni azt a valamit, amit kulcsnak hívnak, és be szokás zárni vele az ajtót, hogy más ne tudjon bemenni. Ismered azt a kis izét, nem? 
-Nyugi! -mosolyogtam rá, aztán elővettem a bőröndből egy fekete toppot, és egy fehér rövid gatyát. Elindultam a fürdőszoba felé, de Hazza elkapta a karomat, és megállított.
-Egyébként mi volt tegnap este? Csak mert vártam, hogy esetleg tudod... visszajössz aludni, de nem jöttél. Együtt töltöttétek az éjszakát? Mármint tudod... együtt-együtt.
-Igen, Niallnál aludtam, de nem történt semmi. Csak gondoltam nem zavarlak meg titeket, hátha valami olyasmit műveltek, amit nem akarok látni. -nevettem. -Tényleg Harry. Nem történt semmi érdekes. Egy szobában aludtunk, ennyi az egész. -mondtam, és elindultam a fürdőszoba felé, ahol felöltöztem, megcsináltam a hajam, és sminkeltem. 
-Elfelejtettem mondani, hogy ma elmegyünk Los Angelesből. Irány San Francisco! -rontott be a fürdőszobába. Nem zártam be az ajtót, mivel tudtam, hogy neki nem szokása kopogás nélkül benyitni,de ezek szerint el kéne kezdenem használni azt a valamit,amit Hazza csak kulcsnak hív.
-Kopogás, vagy valami? -förmedtem rá.
-Bocs, de elfelejtettem volna szólni. -közölte mosolyogva.
-Ha kopogsz? Idióta! -nevettem fel. Nem volt kedvem rá haragudni, hiszen már úgyis kész voltam a reggeli teendőimmel. 
-Ja és még valami... ha szeretnél, cserélhetsz helyet Louval. -csillantak fel a szemei.
-Mármint hol? 
-Mármint lehetsz Niallal egy szobában, ha szeretnél. Miket beszélek, tudom, hogy akarod! Akkor megyek, és szólok Louisnak, hogy csere lesz. -jelentette be, és elindult.
-Héé! Nem egyeztem bele! -állítottam meg.
-De hát te és Niall múlt éjjel...
-Nem történt semmi. Tényleg semmi,Harry. -szakítottam félbe.
-Én azt hittem, hogy éjszaka, kettesben... szóval... tudod! 
-Tudom, de tényleg nem történt semmi ilyesmi. Csak most lettem 16, és szerintem...
-Szereted,nem? -szakította felébe a mondanivalómat. 
-Kicsit korai ilyen komoly szavakkal dobálózni,nem gondolod? -vontam fel a szemöldökömet.
-Két éve ismered. 
-De eddig úgy gondoltam rá, mint egy barátra. Egy jó barátra, akivel nagyon jókat lehet hülyülni, szórakozni, megbízható, és számíthatok rá. Eddig nem úgy gondoltam rá, mint egy... pasira.
-És most? -lépett egy kicsit közelebb.
-Most... azt hiszem, hogy szeretem. 
-Akkor mire vársz? Igen, nagyon fiatal vagy, de ha szereted, akkor...
-Nem érted! Én félek! Félek, hogy Ő nem ugyanúgy gondol rám, mint én rá.
-Úgy érted, hogy kihasználna? -komolyodott el az arca. Ilyen arckifejezést még nem láttam tőle ezelőtt, pedig több, mint tíz éve Ő a legjobb barátom.
-Nem ezt mondtam. -vontam meg a vállam.
-Így hangzott. 
-Értsd, ahogy szeretnéd. Én csak nem szeretnék csalódni,oké? Ebbe pedig beletartozik a kihasználás vagy az átverés is. 
-Hogy mondhatsz ilyet?! Niall sosem tenne ilyet. Sosem bántaná azt, ami a legfontosabb neki. Soha! -emelte fel a hangját.
-Legfontosabb? -ez volt az a szó, amire akaratlanul is a leginkább felfigyeltem. Harry bólintott, én pedig egy kicsit megremegtem. -Sosem leszek neki a legfontosabb. -hajtottam le a fejem.
-Miért gondolod ezt? -kérdezte csodálkozva.
-Mert ti híresek vagytok. Mindig a rajongóitok, és a zenétek lesz a legfontosabb, és ezzel nincs is semmi baj. -erőltettem egy mosolyt az arcomra. -Nektek ezt az életetek. 
-Olyan buta vagy! Azt hiszed, hogy az a lány, akit szeretünk, kevésbé fontos, mint a directionerek, lemezek, koncertek, vagy a hírnév? Ugyanúgy számítasz neki te is, csak még nem olyan komoly a dolog, hogy készen álljon arra, hogy ezt be is ismerje. -ekkor az ajtó kinyílt, és egy fej kandikált be rajta: Niall.
-Ugye nem zavartam meg semmit? -kérdezte, miután becsukta maga után az ajtót. Harry és én is megráztuk a fejünket, mire Ő mosolyogva indult el felénk. -Ezt nálunk hagytad. -adta oda a tegnap esti koktélruhámat. 
-Ezt pedig magammal hoztam. -nyújtottam át neki a pólóját, és a melegítőnadrágját. 
-Megnézem mi van Liammel. -jelentette be Harry, és már ki is sietett a szobából.
-Mi a baja? -kérdezte Niall.
-Semmi. Kicsit fáradt még. -vontam meg a vállam. 
-Meg kéne ismételni a múlt estét. -mosolygott rám.
-Igen. -bólintottam. Hirtelen nagyon vágytam az ölelésére. Újra szerettem volna úgy ébredni, ahogy ma reggel. Hallani szerettem volna, ahogy ver a szíve, és szuszog. 

Kérlek felelj: szívből szeretsz, vagy csak elviselsz? Fontos, hogy tudjam. Azt kérded, miért?
Azért, mert nem adhatom oda a szívem úgy, ha tudom, hogy te töröd ketté...