20. rész: Még el sem kezdődött, mégis vége #part 2

- Jenny, ezt te sem gondolhatod komolyan! –vette ki Harry a telefont a kezemből. –Képes lennél itt hagyni mindenkit Niall miatt? Velem mi lesz? És Bellával?

- Szerintem tökéletesen meglesztek, nem lesz semmi bajotok nélkülem. –nyúltam a telefonomért, de Harry elhúzta a kezét.

- Nem engedem, hogy elmenj.

- Nincs más választásod, nem tarthatsz itt erőszakkal. Ha menni akarok, akkor megyek is. Egy hónap múlva úgyis találkozunk. –mondtam, miközben végre sikeresen visszaszereztem a mobilomat, és tárcsázni kezdtem anya számát.

- Kérlek Jen, maradj! Ne engedd, hogy elszúrja a nyarad! –kérlelt Hazza. Megnyomtam a hívás gombot, és a telefon már ki is csengett.

- Szia, kincsem! –hallottam a telefonból, miután anya felvette. –Nagyon régen hívtál már, és mostanában a nővéreddel sem beszéltem. Hogy vagytok, mi újság?

- Az esti géppel hazamegyek. –nyögtem ki összeszorított szemekkel. Harry felsóhajtott, és hallgatta a beszélgetést.

- De mi történt? Miért akarsz hazajönni? –értetlenkedett anya.

- Azt most hagyjuk. Nem szeretnék róla beszélni. –hajtottam le a fejem szomorúan. – Londoni idő szerint holnap délután már otthon leszek.

*Másnap este, London*

London utcáit róttam a kellemes esti hűvösben. A város ilyenkor már nem túl zsúfolt, imádtam csavarogni az utcán, főleg amikor a turisták nem árasztanak el mindent.
Hiányzott Amerika. Hiányoztak a fiúk, a vicceik, az a sok nevetés, a tengerparton töltött esték, sőt, még Harry alsógatya krízisei is. Mindezek ellenére nem akartam visszamenni. Tudtam, hogy örülnének, ha meggondolnám magam, hisz alig akartak elengedni, ráadásul nem is mondtam el, hogy miért vágyom haza ilyen hirtelen. Távozásomat honvággyal magyaráztam, ami persze elég átlátszó, de nem akartam Niallt bemártani. Valószínűleg nem tenne jót a bandán belüli kapcsolatoknak, úgyhogy inkább hallgattam az egészről. Azt sem akartam, hogy bárki vigasztalni, vagy esetleg sajnálni kezdjen. Mindössze két dologra vágytam nagyon: nyugalomra, és egyedül létre. Séta közben az elmúlt két hét emlékei peregtek le előttem, amitől könnybe lábadtak a szemeim. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy Niall tényleg képes volt így átverni.

- Te vagy az! –hallottam egy hangot a hátam mögül, ami sikeresen kizökkentett a gondolkodásomból, úgyhogy hátra fordultam, hogy megnézzem, ki kiabált. Egy barna hosszú hajú lánnyal találtam magam szemben, aki úgy nézett rajtam végig, mintha nem látott volna még fehér embert.

- Mármint ki vagyok? –törtem meg bámészkodását egy kérdéssel. Kicsit zavarba jött, mert elkezdte tördelni az ujjait, de azért válaszra nyitotta száját.

- Niall Horan barátnője! Láttam egy képet rólatok az egyik újságban, amin éppen csókolóztok. Hogy csókol? És tényleg együtt jártok? –kérdezte lelkesen. Hát persze, más sem hiányzott, mint egy rajongóval való beszélgetés a tegnap előtt történtekről.

- Nem vagyok a barátnője. –javítottam ki. –Sosem voltam az, és nem is leszek.

- Akkor mi az a kép? –kérdezte értetlenül. Elgondolkodtam, hogy meséljem-e el neki a történetet, vagy inkább hazudjak valamit. Annyit tudtam, hogy ezt még a fiúknak is meg kell magyarázniuk, amit valószínűleg még nem tettek meg, szóval nekiálltam a mesének.

- Mi csak barátok vagyunk. Az a kép tegnap előtt készült, és egy hatalmas félreértés. Igen, azt csináljuk a képen, amit látsz, ezt nem tudnánk ki magyarázni, de hidd el, hogy az csak egy szerencsétlen véletlen volt. Most is azt kívánom, hogy bárcsak ne történt volna meg.

- Én örülnék az ehhez hasonló véletleneknek. –mosolyodott el a lány. –Egyébként, ha nem titok, mi a neved?

- Jenny. –mutatkoztam be kedvesen. –És téged hogy hívnak?

- Melissa, de szólíts csak Missynek. –bólintottam, mire Ő ismét elmosolyodott. –Mióta ismered a fiúkat?

- Harryt kiskorom óta, a többieket pedig mióta megalakult a banda.

- És Harry komolyan olyan őrült, vagy csak annak mutatja magát? Ez már azóta érdekel, mióta először meghallottam a hülyeségeit.

- Attól függ, hogy mit nevezünk őrültnek. Ha például azt annak vesszük, hogy rajtam keresi az alsóit, aztán amikor közlöm vele, hogy nem tudom, hol vannak, képes anyaszült meztelenül ugrándozni előttem, akkor igen, őrült. – kerestünk egy padot, ahová leültünk, és mesélni kezdtem Missynek a srácokról. Megígértem neki, hogy ha visszajönnek a turnéról, bemutatom ennek az öt jómadárnak. Elég sok mindent kérdezett a Niallel való kapcsolatomról is, de arról nem mondtam semmit. Még egy órája sincs, hogy megismertem, nem lettem volna képes ilyen bizalmas dolgokról beszélni neki, főleg úgy, hogy akár mindent, ami most elmondtam neki, lehet, hogy holnap valami cikkben olvashatom vissza az interneten. Azt viszont boldogan vettem tudomásul, hogy ez az egy hónapom talán nem is lesz olyan unalmas, mint amilyennek képzeltem. Persze anya kicsit mérges, mégis úgy döntött, hogy elég nekem az, amit Niall művelt velem, nincs szükségem szobafogságra, hiszen a nyaralás kétharmadát úgysem ott töltöm, ahol szerettem volna.

Missyvel elbúcsúztunk egymástól, és megbeszéltük, hogy még találkozunk valamikor. Amikor hazaértem, anya próbált rávenni, hogy egyek valamit, de amint megláttam a ketchupos tubust, inkább felmentem a szobámba, és lezuhanyoztam. Miután egy kicsit felfrissültem, bebújtam az ágyba, és próbáltam két hete először a saját ágyamban nyugovóra térni, de ez nem bizonyult túl egyszerűnek. Sokáig csak forgolódtam, és csak Niall járt a fejemben. Végül néhány óra múlt sikerült elaludnom. 

Jenny :)