33. rész: Az első nap

Oké, talán túlságosan szeretem ezt a blogot ahhoz, hogy abbahagyjam, másrészt rengetegen próbáltatok lebeszélni a befejezésről, úgyhogy gratulálok, sikerült megmentenetek a blogot... viszont egy ÚJ SZABÁLY: nem kommentek, hanem megtekintések alapján fog menni a dolog. Ha egy fejezethez összejön a 60 megtekintés, akkor jön a következő. DE! Aki eddig kommentelt, ne hagyja abba, mert komment nélkül nem fogok új részt hozni, ez is biztos. Nem kell 3, de azért 1-2nek örülnék. :) xx

______________________________________________________

Szeptember 1. Az első tizedikes napunk. Az ébresztőórám 6.45-kor szólt. Nagy nehezen feltápászkodtam, aztán Bellához hajoltam, és rángatni kezdtem. Gondoltam, hogy magától nem lenne képes felkelni, ezért egy kis segítségre szorul. Hát nem szorult. Megráztam a vállánál, erre fejbe vágott, mosolyogva felült, és kimászott az ágyból. Mindketten felöltöztünk, megcsináltuk a hajunkat, feltettünk egy kevés sminket (mindezt úgy 40 perc alatt, szóval szerintem egész jók voltunk), aztán lementünk a konyhába, hogy reggelizzünk valamit. Anya már korán reggel elment dolgozni, Danielle pedig Liamnél aludt (rossz az, aki rosszra gondol, hülye, aki nem), úgyhogy nekem kellett kaja után néznem. Mindketten bevágtunk egy tányér müzlit, felszaladtunk fogat mosni, aztán indultunk is. A suli egyébként nincs messze, úgy 15 perc gyalog, szóval olyan 7.45 körül már ott is voltunk. Az igazat megvallva el is feledkeztem arról, hogy mi várhat rám Niall miatt, egészen addig, amíg be nem léptem a hatalmas épület ajtaján, és majdnem minden szem rám szegeződött. Komolyan, félelmetes volt, ahogy néhány lány szeme szikrákat szórt felém. Éppen eljutottam a szekrényemig, amikor mindenki az ellenkező irányba kezdett bámulni. Megfordultam, hogy szemügyre vehessem, mit néz ennyire mindenki, amikor olyan dolgot láttam, amire nem számítottam. Missy sétált be a suliba teljes pompában. Mindenkire mosolygott, és hangosan köszönt is, amikor észrevette, hogy az összes jelenlévő diák Őt figyeli. Azonban egy dolog nem hagyott nyugodni: mit keres Ő itt, és miért bámulják a többiek? Mikor végigért a folyosón, észrevett minket Bellával, és felénk indult, közben pedig intett egyet. 

- Sziasztok! -köszönt, amikor megállt a szekrényem mellett. Bellával pislogás nélkül meredtünk rá, majd kinyögtünk egy-egy sziát.

- Hogy kerülsz te ide? -kérdezte Bells.

- Ide járok. -válaszolta egyszerűen, mi pedig nem értettük, hogy miről beszél. -Tavaly is ide jártam, csak akkor túl elfoglaltak voltatok ahhoz, hogy észrevegyetek. -futott át az arcán egy halovány, csalódott mosoly. Alig akartam hinni a fülemnek. Komolyan egy évig majdnem mindennap láttam Missyt, de olyannyira nem vettem róla tudomást, hogy még nyáron se ismertem fel, és a suliban döbbenek rá, hogy az évfolyamtársam? Oké, talán tavaly egy csöppet el voltunk varázsolva...
- Ne haragudj, akkor kicsit más volt a helyzet. -sütöttem le a szemem. Egy éve Bells állandóan Zaynnel volt elfoglalva, magunkon kívül gyakorlatilag senkit nem vettünk észre. Gyanítom, hogy az se tűnt volna fel, ha mondjunk Justin Bieber az osztálytársunk lett volna. Aztán Belláék összejöttek, és akkor is Zayn volt a téma. Így utólag belegondolva talán többet agyaltam Zaynen, mint Niallön egész nyáron. Mindegy. Szóval összejöttek, és Bellsnek meg kellett birkóznia a szikrákat szóró, gyilkos pillantásokkal, néhány túl lelkes, sikoltozó iskolatárssal, sőt, az olasz tanárnő pikkelésével is. Singora Tortellini ugyanis nagy rajongó, és elég mélyen érintette, hogy a barátnőm a banda egyik tagjával jár -ami megjegyezném, hogy kicsit furcsa, tekintve a tíz év korkülönbséget-, de aztán túltette magát rajta. A lényeg az, hogy nem vettük észre Missyt, most pedig egy nagyon jó barátra leltünk benne.
- Semmi gond. -legyintett egyet mosolyogva. 
- Miért néz téged mindenki? -kérdezte hirtelen Bella, amikor tudatosult benne, hogy még mindig az egész folyosó Missyt, és minket figyel. 
- Sziasztok! -jött oda hozzánk egy alacsony, fogszabályzós lány. Ránk villantott egy hatalmas mosolyt, de látszott rajta, hogy nagyon zavarban van, és talán mindjárt el is bőgi magát. Mindhárman köszöntünk neki, és kérdőn néztünk rá. - Milyen érzés? -nyögte ki végül.
- Micsoda? -kérdeztem értetlenül.
- Együtt járni velük... azokkal, akikről minden egyes lány álmodik. -mondta remegő hangon. 
- Kicsit új, kicsit furcsa, kicsit érdekes, és nem merem elképzelni, milyen nehéz lesz, de talán megéri. -válaszolt Missy. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam döbbenetemben. Mit mondott az előbb? Elmondta, hogy milyen érzés járni... kivel is? A lány tudomásul véve a választ, felénk nézett, nyilván ránk is kíváncsi volt. Kerek szemekkel, kórusban mondtuk, hogy "Jó", aztán a csaj elégedett arccal távozott, én pedig Melissához fordultam.
- Kivel is jársz te? -tettem fel a fejemben megállás nélkül zakatoló kérdést, de ismét nem kaptam választ... vagyis nem a megkérdezett embertől kaptam meg, ugyanis megint félbeszakított valaki. Egy újságot tolt Missy képébe, azzal a kéréssel, hogy írja alá. Szegény lány nagyot nézett, de végül megtette, amire kérték. Tátott szájjal téptem ki az aláírást kérő idegen kezéből az újságot, és a címlapra meredtem. -Ez komoly? -emeltem fel a lapot, amin Harry és Missy csókolózós képe látható. 
- Mi a fene? -szólalt meg Bella is halkan. Ennyit tudott mondani.
- Én... el akartam mondani, de nem volt alkalmam, és... -kezdte a magyarázkodást Missy. Az újságot pedig a lány, aki idehozta, kiszabadította a karmaim közül, és elszaladt.
- Mikori a kép? -szakítottam félbe.
- Tegnap esti. 
- Ezért rohantál el úgy? Hazza miatt? -kérdeztem hitetlenkedve. Ezek összejöttek, és Harry még csak egy sms-t sem küldött, vagy valami? 
- Tudod, ez az egész olyan hirtelen történt... azt hiszem, egyikünk sem számított rá igazán. Csak egy sétának indult, aztán ez lett a vége. Nem akartuk nyilvánosan, de megfeledkeztünk magunkról, és eszembe sem jutott, hogy ezt címlapon látom viszont ma reggel. 
- Ismerős a helyzet... -mosolyodtam el halványan.
- Tudom. -viszonozta a mosolyt. Ő tudja, hiszen miután velem történt ez, haza jöttem, és igazából így ismertem meg. Felismerte a címlapon totál boldog lányt, aki akkor már össze volt törve. Aztán most ismét boldog. Változnak az idők. Megpróbáltam túltenni magam azon, hogy Harry nem szólt a dologról, és egy újságról kellett megtudnom, hogy barátnője van. Ráadásul a barátnője az én egyik legjobb barátnőm is lett. Kicsi a világ, nem? 

Kicsengettek. Nem mintha az első nap olyan kemény lett volna, hiszen az osztályfőnök csak elmondta, hogy mi lesz ebben az évben (mindezt négy órában), aztán végeztünk. Missyt nem láttuk sehol, de kaptam tőle egy sms-t, hogy el kell intéznie valamit, szóval Ő később jön. Bellával ezért ketten indultunk el a fiúk háza felé. Amikor megérkeztünk, furcsa érzés fogott el, ami azért volt különös, mert nem vettem észre valamit, annyira el voltam foglalva mindennel.. a sulival, Missyékkel, Belláékkal... de magamra nem jutott időm. Szóval rájöttem, hogy Niallel már öt napja nem találkoztam. Azt sem vettem észre, hogy hiányzik, de amikor ajtót nyitott, kegyetlenül hasított belém az érzés, amit ennyi napon keresztül nem sikerült felfedeznem. Amint megláttam, ráébredtem, hogy tudtam, hogy nem fogunk tudni találkozni néhány napig, ezért nem akartam rá gondolni. Azért, hogy könnyebben elviseljem a hiányát. Mindezek ellenére most ott állt előttem, én pedig azonnal a nyakába ugrottam, és olyan erősen magamhoz szorítottam, hogy én magam is alig kaptam levegőt. Niall halkan nevetett, aztán eltolt magától, megsimogatta az arcomat, és megcsókolt. Mikor a csók véget ért, felnéztem Niallre, aki mosolyogva kémlelte az arcomat.
- Hiányoztál. -tűrte a fülem mögé a hajam. A keze az arcomnál járt, amikor megfogtam.
- Te is nekem. -szorítottam meg, mire ismét megcsókolt. Ennek ezúttal Hazza vetett véget, aki megállt mellettünk, és hangosan, ugyanakkor boldogan köszöntött.
- Szia prücsöööök! -ugrándozott, aztán odébb lökte Niallt, és megölelt. Mikor elengedett, igyekeztem szigorú tekintettel bombázni.
- Mégis hogy képzelted, hogy egy újságból kell megtudnom, hogy barátnőd van?! -förmedtem rá.
- Sajnálom, csak olyan hirtelen történt, és én még csak nem is... -emelte a kezét automatikusan az arca elé, afféle védekező pozícióba.
- Nem is számítottál rá. -fejeztem be a mondatot. Tudtam, hiszen Missy már említette. Harry megkönnyebbülten bólintott, aztán bementünk a házba, ahol Bella és Zayn már javában falták egymást. Szép dolog is a szerelem. 

Szóval nagyjából így telt az első napunk... túléltem a gyilkos, fenyegető pillantásokat, a sok rajongó kérdezősködését, sőt, még Niall hiányát is, méghozzá úgy, hogy sikerült észre sem vennem. Érdekes. Aztán megjött Missy is, rendeltünk pizzát, és így végül eltelt a nap hátralévő része is. Este nyolc óra körül hazaértem, elvégeztem a szokásos esti teendőimet, aztán ágyba bújtam. Holnaptól ténylegesen kezdődik a tanév: tanulnom, és még dolgoznom is kell.

Bella & Jenny :)