36. rész: Az igazság

Amint kiléptem az ajtón, eszembe jutott, hogy annyit sem tudok, hogy Bella melyik városba költözött, így megtorpantam. Mire Niall utol ért, megfordultam, lehajtottam a fejem, majd szó nélkül visszacsoszogtam, és a kanapéra rogytam. Csak az járt a fejemben, hogy elveszítettem a legjobb barátnőmet, és bűnbakot kerestem. Nagyon szerettem volna ráfogni valakire a távozását, hogy jól leordíthassam az illető fejét, mert úgy gondoltam, kicsit talán megkönnyebbülnék.
- Most mi a baj? -nézett rám Niall értetlenül felém indulva.
- Azt sem tudom, melyik városban keressem. -sóhajtottam, és a távirányító után nyúltam, amivel bekapcsoltam a televíziót, de Nialler nem hagyta, hogy nyugodtan beletemetkezzek a bugyuta valóságshow nyújtotta felhőtlen élvezetbe, ugyanis a készülék elé állt, és a szemöldökét felvonva meredt rám.
- Ez komolyan megakadályoz? -kérdezte.
- Niall, ha nem tudom, hol keressem, akkor hiába megyek bárhova is, mert nem fogom megtalálni, és így beszélni sem tudok vele. -mondtam, és elkezdtem kalimpálni, hogy álljon már arrébb. 
- Megoldjuk.
- Hogyan?! Lenyomoztatod a nem létező telefonját, vagy felhívod a nem létező telefonján, esetleg megkérdezed sms-ben? -szegeztem neki a kérdést, mire felsóhajtott, és ledobta magát mellém.
- Valahogy akkor is visszahozzuk! -jelentette ki, majd átkarolt, én pedig a vállára hajtottam a fejem. Tudtam, hogy már késő, elveszítettem Bellát, innen nincs visszaút. Ha el is mennék érte, nem tudnám visszahozni, hiszen a házukat már eladták, felvették Ausztráliában egy gimibe, és az anyukája is talált magának egy állást. Mindezt persze nem tőle tudom, hanem anyától, aki ebéd közben megemlítette, csak úgy mellékesen. Miközben felidéztem magamban a pillanatot, amikor megtudtam a hírt, kinyílt az ajtó, mire felnéztem, és láttam, hogy Zayn lépett be rajta, meggyötört arccal. Amint rá néztem, már tudtam, hogy megérkezett a bűnbak, akire ráfoghatok mindent, akivel kedvemre kiabálhatok.
- Sziasztok! -köszönt. Niall egy megfeszült mellettem, mintha tudta volna, hogy mi jár a fejemben, de azért viszonozta a köszönést egy halk sziával. Tudtam, hogy Nialler nem lelkesedne túlzottan egy szép kis veszekedésért, amit én robbantanék ki, tehát köszönés nélkül összeszorítottam a számat, elfordítottam a fejem, és a barátom vállába fúrtam. -Jen, minden oké? -kérdezte. Nos, nem kellett volna, és ezt Niall is érezte, sőt, talán még Ő maga is megbánta, hogy megszólalt.
- Hogy minden oké-e? Azt akarod tudni, hogy minden rendben van-e? -fordítottam felé lassan a fejem. A szemeim dühöt árasztottak, és amint belenéztem a szemébe, észre vettem, hogy van valami az arcán, ami nem szokott: bánat. A dühöm hamar elszállt, és érdeklődés váltotta fel. - Hagyjuk. -a hangom már teljesen másképp csengett. - Veled minden rendben? 
- Persze. -hajtotta le a fejét, aztán néhány egyszerű lépéssel kikerült, és felsietett a lépcsőn. Tanácstalanul fordultam Niallhöz, aki meglepődve nézte végig azt iménti jelenetet.
- Na ez mi volt? -mutattam a lépcső irányába, amin Zayn felment az előbb.
- Nem tudom. -vonta meg a vállát, majd megfogta a kezem, és az ölébe húzott. - Próbálj meg egy kicsit nem Zaynre koncentrálni, jó? Bellát kell visszahoznunk.
- De nem tudjuk visszahozni, nem érted? Már késő...
- Majd rájön, hogy hibát követett el!
- Lehet, de már ahhoz is késő. -válaszoltam egy kicsit hangosabban, mint kellett volna. Niall kicsit jobban magához húzott, és erősen szorított.
- Sosincs késő. -tűrt a fülem mögé egy kósza tincset. Az érintésébe beleborzongtam, mint általában, de ezúttal nehezen ment, ami mindig: elveszni a szemében, és kizárni a külvilágot. Nem jellemző rám, hogy hirtelen felpattanok, és elviharzok valahonnan, de akkor megtettem. Zayn arca lebegett a szemem előtt, és muszáj volt megtudnom, hogy mi történt vele, amiért ennyire szomorú. Felvágtattam a lépcsőn, és kopogás nélkül rontottam be a szobába. Mindenre számítottam, csak arra nem, amit láttam a helyiségben: egy törött vodkás üveg, ami körül körülbelül az üveg tartalma felének megfelelő tócsa állt, és néhány véres papír-zsebkendő... azonban Zayn sehol. Ahogy végignéztem a szobában uralkodó káoszon, a darabokban heverő üvegen, a szanaszét szórt zsepiken, levert a víz. Beljebb merészkedtem, és az ágy egyik lábánál egy kinyitott zsebkést is találtam, mire remegni kezdtem. A szőnyegen is ékeskedett néhány vörös folt, amik pont az ággyal szemben lévő falból nyíló fürdőszobába vezettek. Az ajtó csukva volt, semmi zajt nem hallottam bentről. Hezitáltam, hogy kopogjak-e, vagy csak simán nyissak be. Végül az utóbbi mellett döntöttem. Mikor az ajtó kinyílt, megpillantottam Zaynt, ahogy a kád szélén ül, és egy nagy vágást próbál bekötni, sikertelenül. Amikor meghallotta az ajtó nyikorgását, azonnal felkapta a fejét, és ijedten nézett rám, én pedig "megfagyva" álltam, és nem tudtam kinyögni semmit.
- Mit csinálsz itt?! -támadott le néhány másodperc múlva.
- Aggódtam, és gondoltam megnézem, hogy mi van veled, és ahogy elnézem... -mutattam a sebre, és a hátam mögött lévő ijesztő felfordulásra - jól tettem. Segítek. Add ide azt a rongyot, és tedd le a gézt! -utasítottam, majd odamentem hozzá, leguggoltam, és lefertőtlenítettem a sebet. Legnagyobb meglepetésemre hagyta magát, nem tiltakozott, nem akart elzavarni, hanem csendben nézte, ahogy bekötöm a sebet. 
- Köszönöm. -suttogta, és arcán átsuhant egy apró mosoly. 
- Mi történt? -álltam fel, mikor végeztem. Miközben válaszra vártam, elpakoltam a kötszereket a nyitott szekrénybe, majd be is csuktam azt.
- Miért vagy velem ilyen rendes, amikor elüldöztem a legjobb barátnődet? Nem érdemlem meg, hogy meghallgass, hogy érdekeljelek, vagy hogy segíts. 
- Tényleg nem... de most nem ez a lényeg. Valami nincs rendben, és tudni szeretném, hogy mi az. -válaszoltam.
- Bella elment... itt hagyott mindent, és mindenkit, beleértve téged... és engem is. -hajtotta le a fejét. 
- Miért érdekel, hogy itt hagyott téged, amikor te szakítottál vele Perrie miatt? -néztem rá értetlenül. Kezdett minden túl bonyolult lenni. Azon csodálkoztam, hogy Niall nem jött  még utánam, pedig biztos voltam benne, hogy a lépcső tetejéig sem jutok el.
- Mert szeretem Őt. -hangzott az egyszerű választ. 
- Akkor miért...? -ennyit volt erőm kinyögni, a lábam a földbe gyökerezett. 
- Mert kellett, és mert nem volt választásom. A menedzsmentnek feltűnt, hogy mind olyan lánnyal járunk, aki nem modell, nem táncos, nem énekes... vagyis átlagos. Mivel az én kapcsolatom volt a legrégebbi, úgy gondolták, nekem már elég volt, szóval vagy szakítok és előadom a kis műsoromat Perrievel, vagy bajok lesznek. -magyarázta, és még egy kósza könnycseppet is látni véltem a szemében, de nem gördült le az arcán, hanem a szeme sarkában pihent egy darabig, aztán gyorsan le lett törölve. Nem tudtam mit mondani, képtelen voltam bármit is kinyögni, ezért csak szó nélkül felültem mellé a kád szélére, és átöleltem. -Sajnálom, amiért ennyi embernek okoztam ezzel fájdalmat... nem gondolkodtam.
- Inkább vágtak volna ki a bandából? Ne hülyéskedj! -mosolyodtam el.
- Összetörtem a legjobb barátnőd szívét, aztán elvettem tőled. 
- Mi történt veled az előbb? -tereltem el a beszélgetést. Nem szerettem volna többet erről beszélni, így is Belláról szólnak a nappalaim, és az éjszakáim is.
- Ittam, ledobtam az üveget, eltört, én pedig beleestem egy szilánkba, ami felhasította a vádlim. Tudod, szédültem, meg minden. Mikor hazaértem, már nem voltam szín józan...
- Te piásan vezettél?! -húztam fel a fejem a válláról, mire a szája mosolyra húzódott.
- Nem is te lennél, ha nem ez lenne az első infó, amit kiszűrsz a mondanivalómból. 
- Mit fogsz csinálni? -kérdeztem.
- Mit lehet? Itt van vége a történetnek, innen nincs tovább. Alakítom a tökéletesnek tűnő Zayn Malikot, aki az álmát éli. -vonta meg a vállát, majd felállt, és kiment a fürdőszobából. Nekem se kellett több, utána mentem, és láttam, ahogy a zseb-kendőket szedi össze. Elindultam az ajtó felé, hogy lemenjek Niallhöz, de Zayn megállított. - Jen, ezt ne mondd el senkinek, oké? A fiúk sem tudják.
- Nyugi, nálam biztonságban van a titkod. -bólintottam, és magára hagytam. Mikor leértem a nappaliba, Niall már nem volt a kanapén, ahol hagytam, úgyhogy haza indultam.  

Sírj egy folyót, építs hidat, és juss túl rajta.